A Balaton tudományos tanulmányozásának eredményei I. kötet - A Balatonnak és környékének fizikai földrajza. 1. rész: A Balaton környékének földrajzi leírása, orografiája és geologiája. Függelék: A Balatonmellék palaeontológiája 3. kötet (Kiadja a Magyar Földrajzi Társaság Balaton-Bizottsága. Budapest, 1911)
Jaekel Ottó: Placochelys placodonta a Bakony felső triászkorú rétegeiből
84 Placochelys placodonta J aekel. rozott háttérbe szorulása a szárnycsontok fölött, úgy hogy ezek hasoldalvást a koponya hátsó peremét látszanak alkotni. A nyakszirti tájékon, a koponyaalapon és a négyszögcsont tájékán a koponya hátulsó oldala is mind a kettó'n egyenlő' kifejlődésű. Az egyedüli különbség, a melyet itt megállapíthattam, az, hogy a NothosauriusóknáX a Plesiosauriusokkoz és az Ichthyösauriusokkoz hasonlóan a koponyafal a hátsó szemgödri (postorbitális) ív alatt át van fúrva, holott ez a tájék a PlacochclysnéX zárt. Azt, hogy ez a különbség lényegében a Placochelys szilárdabb és zömökebb felépítésében leli-e magyarázatát, és hogy ez az elzáródás a Placodontak közül csakis a Placochelysen volt-e meg, nem tudom eldönteni. A fogak is egyenlő' szövettani szerkezetűek s elrendeződésük a Placodonta-fogak speczializálódott volta mellett is megegyezik. A Placodontak csigolyaalkotása csak a nyak- és farkcsigolyák tekintetében jöhet a NothosauriusokkaX való összehasonlításnál számításba, mert a thecalis csigolyák egészen úgy, mint a teknősöknél, egyoldalúan speczializálódtak. A Placodonták rendes csigolyái a tömör, hengeres csigolyatípust képviselik, lapos mélyedésű oldalakkal s a chorda-tengely gyenge maradványával, úgy, a mint ezeket a jellemvonásokat a többi EnaliosariusóknáX is rendes vagy kezdetleges bélyegeknek kell tekintenünk. Az egyetlen jellemvonás, a mely a Placodonták csigolyáját az EnaliosawiusoXtétóX megkülönbözteti, a különös, szekrényalakú bemélyedés az elülső csigolyákon, s ez a jellemvonás általában analógia nélkül áll előttünk. Talán még leginkább azok az üregek szolgáltatnak kapcsolatot a 42. oldalon ismertetett Placodonta-cúgoXya alakulata és más csúszómászókéi között, a melyek a Plesiosauriusok csigolyatestében lépnek fel és két, hasoldalt nyíló csatornában folytatódnak. A Placodonták speczializálódott bordái kétségkívül alig hasonlíthatók már össze a Nothosauriusok indifferens bordáival; ellenben a Placochelys sacrális bordáiként értelmezett vázrészei a Nothosauriusok sacrális bordáihoz nagyon hasonlók. A Placodonták váll- és medenczeövének vázáról, sajnálatomra, nem sok biztosat mondhatok. A VI. tábla 2. ábráján feltüntetett medenczecsont mindenesetre közel áll a Nothosauriusok típusához és ha a VI. tábla 1. ábráján ábrázolt hollóorrcsont (coracoideum) esetleg nem éppen egy Nothosauriusé volt is, a melynek egyébként itt nyomát sem találták, azért mindenesetre a Nothosaurius-ú^us határozott bélyegeit viseli magán. A Placodonták végtagjai kevéssé erőteljes, mondhatnám közömbös úszómozgáshoz alkalmazkodtak s ebben a tekintetben távolabb állnak a nagyobb határozottsággal formált, szárazföldi élethez alkalmazkodott végtagtípustól, mint a Nothosauriusokéx, a melyeknek felkarcsontja és czombcsontja legalább is kevésbbé szabályosan hajlott és az izmok tapadására még több gumóval bír, mint a Placodonták hasonló vázrészei. Az utóbbiak végtagcsontjai ebben a tekintetben már közelebb állnak ahhoz a típushoz, melyet a PlesiosauriusoXc. képviselnek. Ha az I. és II. táblán ábrázolt koponyarajzokat és az 50. szövegábrában ábrázolt Nothosaurius-koponyát összehasonlítjuk azokkal a kitűnő jellemzésekkel, a melyekkel WILLISTON a Plesiosauriusok csontvázát illetőleg nemrég az irodalmat gazdagította, 1 akkor a két csoport rokonsága alig szorul bizonyításra. Úgy gon1 S. W. W ILLISTON : North American Plesiosaurs; Field Columbian Museum Publication 73. Vol. II. 1903.
