A Balaton tudományos tanulmányozásának eredményei I. kötet - A Balatonnak és környékének fizikai földrajza. 1. rész: A Balaton környékének földrajzi leírása, orografiája és geologiája. Függelék: A Balatonmellék palaeontológiája 3. kötet (Kiadja a Magyar Földrajzi Társaság Balaton-Bizottsága. Budapest, 1911)
Jaekel Ottó: Placochelys placodonta a Bakony felső triászkorú rétegeiből
83 Placochelys placodonta J aekel. nélkül az általa megkülönböztetett Nexipoddkhqz sorozta volna. Nexipoda néven ő a Notkosauriusokai, Plesiosauriusokat és Ichthyosauriusokai foglalta össze. A Nothosanriusok koponyaalkotását tárgyaló, régebbi keletű értekezéseim egyikében 1 megkisérlettem a fejváz képződésének lényeges bélyegeit ismertetni abból a czélból, hogy a Nothosauriusok szájpadjának szerkezetét megvilágíthassam. Azok közül a rajzok közül, melyek a csúszómászók rendszertanára oly fontos szerveződési viszonyokat tárják elénk, egyet a mellékelt szövegábrán másolatban bemutatok. A Nothosaurius-ko^onya lényeges ismertető jegyeiként idézett dolgozatom 83-ik oldalán kiemeltem, hogy «az állközti csontok mérsékelt nagyok, az orrcsontok (nasalia) kicsinyek, a felső állkapcsok messze hátrafelé nyúlnak s az állközti csontokhoz hasonlóan egyszerű fogsorral vannak ellátva. A fogak karcsúk, kúpalakúak, pulpodentinesek és apikális zománczléczekkel vannak ellátva, fogmedrekben odanőve ülnek s ezeket a fogakat a fogmedrek aljából utána növekedő pótfogak aláaknázzák és felfelé kitolják. Az orrlyukak párosak és az arczorr csúcsától kevéssel távolabb állnak, a szemgödrök nagysága mérsékelt. A halántékgödrök nagyok. A járomív egyszerű, rendkívül karcsú. Az orrcsont mögötti csontok (postnasalia) és a könnycsontok (lacrymalia) kicsinyek, éppen úgy a járomcsont (jugale) és a hátsó homlokcsont (postfrontale) is nagy, ellenben a hátsó szemgödri csont (postorbitale) nagy. Az agykoponya igen keskeny, a falcsonti lyuk mérsékelt nagy. A nyakszirti bütyök (condylus) egyszerű és azt teljesen az alapnyakszirtcsont (occipitale basilare) alkotja. Az öreglikat (foramen magnum) azonkívül felülről és oldalról körülveszik a felső (ossa occipitalia superiora) és az oldalsó nyakszirtcsontok (ossa occipitalia lateralia). Az epioticum (paroccipitalia) önálló az oldalsó nyakszirtcsontok (ossa occipitalia lateralia) mellett. A négyszögcsont (os quadratum) nagy, a quadratojugale létezése még nincs kimutatva. A szájpadlás egyszerű, széles, megszakítatlan lemezt alkot. A belső orrlyukak (chonnae) párosak és a külső orrnyílásoknál valamivel hátrább fekszenek. Az elülső ekecsontok (praevomera) meglehetősen kicsinyek, hasonlóképpen a szájpadcsontok (ossa palatina) is, ellenben a kapocscsontok (transversa) és a szárnycsontok (ossa pterygoidea) hosszúak; utóbbiak az elülső ekecsontig (praevomera) érnek és középen egész terjedelmükben összenőttek.» A szájpadlás szerkezetében a Nothosauriusok és a Placodonták közt a következő, fontos megegyezéseket állapíthatjuk meg: Az arczorr elejét, mely a koponya középső, szélesebb részétől különvált, kizárólag az állközti csontok alkotják. Az állközti csontok mögött fekszenek a belső orrnyílások (choanae) közt összeszorított elülső ekecsontok (= praevomera; vomera aut.; az 50. ábrán tévedésből n-nel jelölve). Utóbbiak elválasztják a belső orrnyílásokat, a melyeket elől az állközti csontok, oldalvást a felső állkapocscsontok és hátulról a szájpadcsontok határolnak. Ebben a tekintetben a csúszómászók körében igen nagyok az eltérések, azért ez a megegyezés rendkívül fontos. Épp oly meglepő mindkettőnél a szárnycsontoknak (pterygoidea) egész hosszában való mediális összenövése, valamint a szájpadcsontok (palatina) hasonló fejlettsége és kiváltképen pedig a kapocscsontnak és a szájpadcsontnak egyenlő helyzete a szárnycsonthoz képest. E három csontféleség alkotja a szerfelett szilárd és széles szájpadlást, melynek létrejötte nélkül olyan fogazat, mint a Placodontdké, sohasem fejlődhetett volna. Fontos továbbá a koponyaalap összes hátulsó elemeinek hatá1 Sitz.-Ber. d. Gesellschaft naturforschender Freunde zu Berlin, 1905, Nr. 2. 60—84. 1. 6*
