A Balaton tudományos tanulmányozásának eredményei I. kötet - A Balatonnak és környékének fizikai földrajza. 1. rész: A Balaton környékének földrajzi leírása, orografiája és geologiája. Függelék: A Balatonmellék palaeontológiája 3. kötet (Kiadja a Magyar Földrajzi Társaság Balaton-Bizottsága. Budapest, 1911)
Diener Károly: Újabb megfigyelések a déli Bakony kagylómész-Cephalopodáin
28 Újabb megfigyelések a Déli Bakony kagylómész- Cep J ialopo c láin. 28 Hogy én a salzkammerguti Schreyeralm-rétegekből származó ezen alakra, ToRNQUiST-től eltérőleg a Mojsisovics-féle Cer. subnodosus elnevezést használom, az a Schiechlinghöhe Cephalopoda-faunájáról írt monográfiámban (Beiträge zur Geol. u. Pal. Oesterr.-Ungarns etc. XIII. Bd. 1. Heft) részletesen megokoltam Ceratites ellipticus HAUER. » cf. lenis HAUER. Egy — sajnos — csak rosszul megtartott példány, mely biztos meghatározásra nem alkalmas. Átmérője 40 mm. Jól kifejlődött gerinczéllel bíró externis része, továbbá elmosódó oldaldiszítése, a boszniai kagylómészből származó, fent nevezett alakra utalnak. Az oldaldísz a peremélen elhelyezett számos finom bütyökből és a szintén csak gyengén kifejlődött köldökbütykökből áll. A kanyarulatoknak a csigavonalból való kilépése, a mint azt HAUER a nagyobb, 50 mm. átmérőjű példányokon észlelte, a mi példányunkon még nem mutatkozik. Balatonites conspicuus nov. spec. (11. tábla, 5. ábra.) A Bakony reiflingi meszeiből származó és dr. LÓCZY LAJOS meg LACZKÓ DEZSŐ urak gyűjtéseiből előttem is ismeretesekké lett összes Cephalopodák között mindenesetre ez a legérdekesebb. Valóban sajnos körülmény, hogy a gyűjtött anyagban csak egyetlen egy példányban fordul elő és ez sem mondható kifogástalannak. Ez az alak áthidaló tag a Balatonites és Protrachyceras között, a mennyiben ornamentikája érthetővé teszi a Protrachyceras externis tüskéinek a Balatonites externis középvonalának bütyöksorából való mikénti kifejlődését. Az alak külső képe, eltekintve az utolsó kanyarulat externis részének alkatától, határozottan a Balatonites gemmati alakcsoportjára emlékeztet. Díszítését kizárólag egyszerű és erőteljes bordák alkotják, a melyeken köldök- és oldalbütykök láthatók. Közbeilleszkedő, vagy villás bordái nincsenek; megjegyzendő azonban, hogy úgy az utolsó, mint a belső tekervényeknek egy része sokkal erősebben sérült, semhogy rajtok a díszítés mivoltát fel lehetne ismerni. Diszítmény-typusa olyannak mutatkozik, mint a milyen a Balatonites egregius ARTH ., vagy a Protrachyceras recubariense MOJS. alakoké (v. ö. Cephalopoden der mediterranen Triasprovinz, V. tábla, 3. ábra). A darab óvatos széttörésével alkalmam nyílt meggyőződni arról, hogy a keresztmetszetben, az utolsóelőtti kanyarulat végének közelében még jól kifejlett gerinczél van jelen (1. az 5. d ábrát), a mi kétségtelenné teszi, hogy fajunk ifjúkorában tipusos Balatonites. ARTHABER a gross-reiflingi kagylómészből gyűjtött bőséges anyag alapján mutatta ki azon változásokat, a melyeknek a Balatonites korának különböző szakaiban alá van vetve. Rendszertani jelentőségű ez, különösen a külső (externis) rész különböző korbéli állomásoknak (stádiumoknak) megfelelő, kifejlődési alakjai. «Az externis (külső) rész, írja ARTHABER, kezdetben teljesen gömbölyű és peremi él nélkül megy át az oldalakba; a kifejlettség állapotának elején a kanyarulat magasodásával egyidejűleg egy élezett peremszél is fellép és erre nemsokára maga az externis rész is tompán, háztetőszerűleg felemelkedik, ennek következtében gerinczélt fejleszt, a melyen a középvonal mentén tüskék helyezkednek el. E tüskék a kétoldali bordák találkozásából keletkeznek és helylyel-közzel jelentékeny magas-
