A Balaton tudományos tanulmányozásának eredményei I. kötet - A Balatonnak és környékének fizikai földrajza. 1. rész: A Balaton környékének földrajzi leírása, orografiája és geologiája. Függelék: A Balatonmellék palaeontológiája 3. kötet (Kiadja a Magyar Földrajzi Társaság Balaton-Bizottsága. Budapest, 1911)
Diener Károly: Újabb megfigyelések a déli Bakony kagylómész-Cephalopodáin
Újabb megfigyelések a Déli Bakony kagylómész- Cep J ia lopo c láin. 29 ságot is elérhetnek. Az externis rész e díszítési maximuma a kifejlettség középideje táján érvényesül teljes mértékben; azután fordított sorrendben kezd satnyúni és pedig úgy, hogy a középvonalmenti bütykök eltűnnek, a háztetó'szerű kiemelkedés tompul, sőt később le is lapul, miközben a bordák gyenge ívformában — és nem mint előbb, megtörve — az externis részen keresztül húzódnak és végül a pereméi is ismét kerekded külsőt ölt magára.» * A gross-reiflingi kagylómész számos balatonites-ei közül egyiken sem folyik le az externis rész alakváltozása másképen, mint úgy, hogy a fokozatosan kifejlődött diszítményjellegek'lassanként elsatnyúlnak. Az eddig ismeretes Balatonites gemmati csoportbéli alakokból merőben elütő irányban alakúi át a vizsgálatunk tárgyáúl szolgáló Balatonitcs conspicuus utolsó kanyarulata. Hogy az átalakúlás mimódon folyt le, nem lehet megfigyelni, mert az externis rész az utolsó kanyarulatnak csupán a mellső felén van kifogástalanul megtartva. E részen a nagyon keskeny és laposan domború externis rész erős externis tüskékkel van határolva. Ezen externis tüskék nemcsak hogy váltakozva helyezkednek a középvonal két oldalán, hanem az oldaldiszítménytől egészen függetlenül kiképződött elemeknek is bizonyulnak. Az utolsó kanyarulatnak 5. a és 5. c ábrákban lerajzolt képei elénkbe tárják az externis tüskék és a bordák egymáshoz való viszonyát. Ez ábrákon látható, hogy az egyes externis tüskék helyzete nem mindenütt esik egybe az oldalbordákkal, sőt inkább, hogy az externis tüskék tekintélyes száma helyezkedik el a bordákon kívül és ezektől teljesen függetlenül. Az externis rész e díszítése leginkább olyképen lenne kimagyarázható, hogy az eredeti középéi elenyészett és az egyes középbütykök felváltva, az externis rész szélére léptek át. Az eredeti középbütyöksor hasonló módon való kettéoszlására kisérlette meg visszavezetni MOJSISOVICS a Protrachyceras Reitzi externis ornamentikájának keletkezését is (1. c. p. 13). Az itt leírt darab filogenetikus jelentősége éppen abban gyökerezik, hogy az ifjúkorában típusos és jól kifejlett gerinczéllel bíró Balatonites, a mely az utolsó kanyarulatán a Protrachyceras díszítési elemeit szerzi meg, tehát földtanilag legrégibb képviselőiét, a melyeknek az externis részen voltaképeni középbarázda még nem fordul elő. Méretek: átmérője 30 mm. , , , ) magassága . 17 » az utolso kanyarulat < f vastagsaga . 11 köldöknyilásának átmérője . . . 22"5 » Kamravarratait nem lehetett megfigyelni. Szinte felesleges külön kiemelnem, hogy a Balatonites conspicuus a Ba/atonites-nemnek az Északi Alpok és a Bakony reiflingi meszeiből eddig leírt egyetlen fajával sincs közelebbi rokonságban; sőt inkább, mint a Protrachyceras-hoz átvezető varietasbeli irány új képviselője a maga externis részének ornamentikájával egy különálló fejlődésirányt juttat érvényre. * G. v. ARTHABFR : «Die Cephalopodenfaune der Reitiinger Kalke», II. Th.; Beiträge zur Geo), und Pal. Oesterr.-Ungarns, etc. X. Bd., p. 199.
