A Balaton tudományos tanulmányozásának eredményei I. kötet - A Balatonnak és környékének fizikai földrajza. 1. rész: A Balaton környékének földrajzi leírása, orografiája és geologiája. Függelék: A Balatonmellék palaeontológiája 3. kötet (Kiadja a Magyar Földrajzi Társaság Balaton-Bizottsága. Budapest, 1911)

Jaekel Ottó: Gerinczes állatok maradványai a Bakony triászrétegeiből

8 Gerinczes állatok maradványai a Bakony triaszrétegeiből. 1 1 A fogazat. A fogazat a megelőzők szerint következőképen alakult (3. ábra). Az alsó állkapocsban b egy nagyobb hátulsó és egy kisebb mellső fog van, mind a kettő a fogcsont közepén. A felső állkapocsban egy nagy hátulsó és egy kicsiny mellső inyfog és három kicsiny, előre kisebbedő állkapocsfog áll. E fogak helyzetét a 3. ábrán pontozott körvonalak jelölik. A 4. ábra felülről és oldalról egy magánosan feküdt inyfog képeit adja. 4. ábra. Egy magános inyfog, a felülről, b oldalról, eredeti nagyságban. A gerinczoszlop. Minthogy a csontváznak részei eredeti összefüggésüket elvesztették és a kőzetben össze-vissza hevertek, a gerinczoszlop megítélése nagyon nehéz volt. Egy, keresztben kettétört csigolya nagy izületi nyújtványaival (zygapophys e s) teljesen a teknősbéka typikus nyakcsigolyájára vall és nagyságánál fogva is annak látszik. Néhány, közvetlenül a fej mögött fekvő csigolyatest felülete közepén, a gcrinczvelő alatt, derékszögben bemetszett tojásdad üreget visel, melynek, minthogy hasonló nagyságú bemélyedéseket sehol sem tapasztaltam, még nem tudom magyarázatát adni. Erről tapasztaltabb kollégáim, mint például DOLLO L., sem adhattak nekem felvilágosítást. Ezek a csigolyák erőteljes haránt nyújtványok at (diapop h y s e s) viselnek és alakjukkal, nagyságukkal jobban emlékeztetnek a Cheloniák mcdenczeés farkcsigolyáira, mint nyakcsigolyáira. Nagyobb, még mélyebben kivájt, csaknem csónakalakú csigolyák töredékei is előkerültek; ezeket habozás nélkül a pánczéltakaró alatti törzsök-csigolyáknak ítélem. Egy kis csigolyát, mely erőteljes harántnyújtványokkal van ellátva és alkalmasint a valószínűleg nagyon rövid farknak a legelejéről való, biztosan a farktájékhoz tartozónak tekinthetünk. A hátpánczél. A hátpánczél csontos, kúpalakú, szabálytalanul elrendezkedett és alapjukon érdes varratokban szilárdan összenőtt búbokból áll. A búbok nagysága különböző, némelyik 25 mm. vastag és 30 mm. magas; az ilyenek körül csoportosulnak a kisebb búbok, melyek a pánczélnak mintegy 10 mm. vastagságú alapfalából nagyon keveset emelkednek ki. A pánczél lapos boltozatú, szélein már inkább áthajlik a has felé. Az ilyképen keletkező peremélen kis közökben álló különösen nagy búbok vannak (5. ábra). E búbok alatt a pánczél tetemesen megvékonyodik és felette vékony s nagyon gyenge vértezetként terjed át egy darabon a hasoldalra. Teljességgel ki van tehát zárva, hogy az állatnak a hátpánczélhoz hasonló has-