A Balaton tudományos tanulmányozásának eredményei I. kötet - A Balatonnak és környékének fizikai földrajza. 1. rész: A Balaton környékének földrajzi leírása, orografiája és geologiája. Függelék: A Balatonmellék palaeontológiája 3. kötet (Kiadja a Magyar Földrajzi Társaság Balaton-Bizottsága. Budapest, 1911)

Jaekel Ottó: Gerinczes állatok maradványai a Bakony triászrétegeiből

Gerinczes állatok maradványai a Bakony triaszrétegeiből. 1 1 Az alsó állkapocs hátul tompán lekerekítve végződik, nagyon széles és magas koronanyújtványa van (2. ábra) és két fog ül benne, hátul egy nagy tojásdad, elül pedig egy kisebb gömbölyded fog. Az utóbbi az alsó állkapocs kihegyesedésének a töve mögött, a hátulsó pedig az alsó állkapocs megvastagodott részének középtáján van. Az alsó állkapocs ágai a symphysis -ben szilárdan összenó'ttek, azonban az összenövés az arczorr csúcsán meglazul, úgy hogy hasonló körülmények kezdete látszik, mint a Hyperodapedonon, melyen az áll csúcsa villásan kettéválik. 3. ábra. A Placochelys flacodonta koponyájának és alsó állkapcsának vázlata, alulról, 2/

3 nagyságban dt = fogcsont (dentale), Sp/ = léczcsont (splcniale), ar = jzületcsont (articulare), d

x — az alsó állkapocs mellső-, d

2 = ugyanannak hátulsó foga. /«,_, = a felső állkapocs fogai ; a fekete inyfogak részben láthatók, pt = szárnycsontok (pterygoidea), Qu = négyszögcsont (quadratum). Qj — négyszög-járomcsont (quadrato-jugale), Squ = pikkelycsont (squamosum), C. occ. — nyakszirt-bütyök (condylus occipitalis). A Placochelys állcsúcsa fogatlan és csontállományának félre nem ismerhető lyukacsossága alapján föltehető, hogy az állcsúcsot itt is szarukávák burkolták. Az alsó állkapocs csontelemei közül az izületcsont (articulare), a szögletcsont (angular e), a s z ö gl e t f e 1 e 11 i csont (supraangu lare), a léczcsont (spleniale) és a fogcsont (dentale) világosan különválnak. Ezeket a csontokat különben a Placoduson is kimutathatom.