A Balaton tudományos tanulmányozásának eredményei I. kötet - A Balatonnak és környékének fizikai földrajza. 1. rész: A Balaton környékének földrajzi leírása, orografiája és geologiája. Függelék: A Balatonmellék palaeontológiája 3. kötet (Kiadja a Magyar Földrajzi Társaság Balaton-Bizottsága. Budapest, 1911)
Méhes Gyula: Bakonyi triászkorú ostracodák
19 Bairdia tub if er a n. sp. II. t. 7., 8. ábra. Hossza: 0"89 mm., magassága: 0"6 mm., átmérője: 0'5 mm. A bal kagyló a jobbal nem egyezik meg teljesen. A kagyló oldalról nézve tojásalakú, a mellső csúcsszegély a hasi oldal felé lejtősödő tompa ívet ír le, a hasoldali kagylószegély a mellső részen a jobb kagylónál erősen kiemelkedő dúdort alkot, mely a bal kagylón azonban nem olyan feltűnő, majdnem gyengén íveltnek látszik. A hátulsó csúcsszegély hegyesszögletű, egyenletes ívvel megy át a hasoldali kagylószegélybe, míg a hátoldalival jól föltűnő zugot alkot. A hátoldali kagylószegély egyenletesen ívelt. Teljes példány lévén, a kagyló belső szerkezetét nem vizsgálhattam meg. Felülről nézve a kagyló megnyúlt tojásforma, mellső és hátsó harmadában egy-egy dudor van. A kagyló falazata kemény, vastag, felülete teljesen sima, semminemű díszítés nincs rajta. Nagyon ritka a felsőörsi Protrachyceras Reitzi szint tufás márgás rétegeiben. A most leírt faj hasonlít a Cy there irregularis TERO.-ITOZ, 1 melyet TERQUEM plioczénből ír le. Eltérés leginkább a hasoldali kagylószegély s a csúcsszegélyek lefutásában van. Sokkal inkább hasonlít a Bairdia rhomboidea J ONES ET SHERBORNhoz 2 abban a formában, mint azt NÉVTANI 3 lerajzolja Olaszország postplioczenjéből. A főkülönbség különösen abban nyilvánul meg, hogy az a jellemző hasoldali dúdor NÉVTANI példányán jóval feljebb került a mellső kagylórészre s ez alatt még egy látható, mely az én példányomon nincs meg. Ezen eltérések miatt egyikkel sem azonosíthatom, hanem a Bairdia nem új képviselője gyanánt veszem. Bairdia Hagenowi REUSS. II. t. 9 , 10. ábra. 1855. Bairdia Hagenmvi REUSS : Beiträge zur Charakteristik der Tertiärschichten des nördlichen und mittleren Deutschlands. Sitz. d. Math. Class, d. kais. Akad. Wien. XVIII., IX t , 93. á., a , b, 254. o. Hossza: 0'58 mm., magassága: 0'28 mm., átmérője: 0'22 mm. Úgy oldalról, mint felülről nézve teljesen megegyezik a Bairdia Hagenowi-vA, melytől csak abban tér el, hogy annak felületén gödrök láthatók, az én példányaimon ezek nem figyelhetők meg, hanem némelyik felülete finoman pontozott. Igen közönséges az Iszkahegy werfeni palarétegeiben. 1 M. 0. TERQUEM : Les Foraminiferés et les Entomostracés-Ostracodes du pliocene supérieur de l'ile de Rhodes. Mém. de la Soc. Géol. de France. Paris, 1878. VI. t. 10. á. 2 R. JONES ET D. SHERBORN : Further Notes on the Tertiary Entomostraca of England . . . Geol. Mag. 1887., 388. o. és R. JONES : Notes on the Tertiary Entomostraca of England. Geol. Mag. VII. 3 NEVIANI : Ostracodi della Sabbie postplioceniche di Carrubare (Calabria). Boll. Soc. Geol. Ital. 1906. vol. XXV. 4. á., 189. o. 2*
