A Balaton tudományos tanulmányozásának eredményei I. kötet - A Balatonnak és környékének fizikai földrajza. 1. rész: A Balaton környékének földrajzi leírása, orografiája és geologiája. Függelék: A Balatonmellék palaeontológiája 3. kötet (Kiadja a Magyar Földrajzi Társaság Balaton-Bizottsága. Budapest, 1911)
Méhes Gyula: Bakonyi triászkorú ostracodák
15 Bakonyi triászkorú ostracodák. Felüliől nézve a kagylók négy szögformát mutatnak, az oldalvonal nem egyenletes lefutású, hanem kisebb-nagyobb halmokat és zugokat hoz létre. A kagyló falazata nagyon vastag, rideg, elég átlátszó. Felületén nagy halmok helyezkednek el. A leírt faj ritka a felsőörsi tridentinuszos mészkő márgás képződményeiben. Ez a faj meglehetős hasonlóságot mutat az Eucythere Lienenklausi EGGER-hez, 1 melytől leginkább a mellső csúcsszegély lefutásában tér el. A kagyló alakjára, a kagylószegély szerkezetére való tekintettel a Bairdia nembe sorolom. Bairdia parvtila n. sp. I. t. 17., 18. ábra. Hossza: 0 8 mm., magassága: 0"45 mm., átmérője : 0'4 mm. A kagyló mellső csúcsszegélye tompán lekerekített, a hátulsó hegybe kihúzott s jól feltűnő tompaszögletet alkot a hátoldali kagylószegélylyel, mely majdnem egyenletesen ívelt. A hasoldali kagylószegélv a mellső csúcsszegélylyel tompa, a hátulsóval alig észrevehető zúgot hoz létre. A belső peremlemez széles övű, szerkezet nélkül való. Felülről nézve a kagylók csónakformát mutatnak, a mellső csúcs hegyes, a hátulsó teljesen le van tompítva. A kagyló vastag falazatú, felülete teljesen sima. Igen közönséges a felsőörsi tridentinuszos mészkő márgás rétegeiben. Bairdia Silicula JONES. I. t. 19—21. ábra. 1849. Bairdia Silicula JONES : A Monograph of the Entomostraca of the cretaceous Formation of England. Pal. Soc. VI. t., 20. á. a—c, 27. o. 1890. Bythocypris silicula JONES-HINDE: A Supplementary Monograph of the cretaceous Entomostraca of England and Ireland. Pal. Soc. II. t., 64. á., III. t., 27—30. á., 13. o. Hossza: 0'76 mm., magassága: 0'4 mm., átmérője: 0'31 mm. A kagyló oldalról nézve megnyúlt veseformájú, mellső csúcsa félköralakú, a hátulsó háromszögalakú. A hasoldali kagylószegély gyengén öblösödő, a hátoldali majdnem egyenes. Belső peremlemez keskeny övű, rossz megtartású; a kagyló széle összetöredezett. A kagyló felülete sima, néha finoman pontozott, díszítés nem vehető észre. Felülről nézve összenyomott csónakhoz hasonló. Néhány példányban foraminiferák társaságában a következő helyekről került elő: felsőörsi tridentinuszos mészkő márgás rétegeiből, a csopaki völgy estheriás márgájából s a veszprémi Kopácsy-major mellett levő szürke márgábol. Példányaim teljesen megegyeznek a Bairdia Silicula JoNES-sal, melyet JONES Anglia felső krétaképződményeiből ír le. 1 I. G. EGGER : Ostracoden aus Meeresgrundproben, gelothet von 1874 -1876 von S. M. S. Gazelle. Abhandl. d. math.-phys. Cl. d. kön. Bay. Akad. d. Wiss. XXI. 1902., II. t., 28—31. á., 449. o.
