A Balaton tudományos tanulmányozásának eredményei I. kötet - A Balatonnak és környékének fizikai földrajza. 1. rész: A Balaton környékének földrajzi leírása, orografiája és geologiája. Függelék: A Balatonmellék palaeontológiája 3. kötet (Kiadja a Magyar Földrajzi Társaság Balaton-Bizottsága. Budapest, 1911)
Méhes Gyula: Bakonyi triászkorú ostracodák
14 Bakonyi triászkorú ostracodák. létre. A hátoldali kagylószegély majdnem párhuzamosan halad a hasoldalival, a hátulsó csúcsszegély felé egy kissé menedékes A mellső csúcsszegélylyel egyenletesen ereszkedő, a hátulsóval meredek lejtőben egyesül. A csúcsszegélyek belső peremlemeze széles övű, az összenövési vonal jól kivehető. A peremlemez szerkezet nélkül való. Fölülről nézve a kagyló szabályos csónakformájú, az oldalvonal egyenletes ívet zár le A kagyló falazata egészen üvegszerű, felülete finom, hólyagszerű emelkedésekkel s apró kis pontokkal díszített. A fiatal példány leginkább abban tér el a kifejlettől, hogy a hátoldali kagylószegély egyenlőtlen ívet ír le, különben teljesen megegyezik. Csak néhány példány került elő a csopaki völgy estheriás márgájából és a veszprémi (Jeruzsálemhegy) physocardiás márgából. Ez a faj nagyon hasonlít a Bairdia praesubdeltoidea-\\oz, a melytől leginkább az által tér el, hogy hátoldali kagylószegélye egyenes vonalat ír le, míg azé erősen ívelt; továbbá két csúcsszegélyének tarajszerű kiképződése nem olyan szembetűnő, mint amazé, melynél jóval kisebb is. Bairdia baconica n. sp. I. t. 12., 13. ábra. Hossza: 0'79 mm., magassága: 0'52 mm., átmérője: 0'18 mm. Oldalról nézye hasonlít a Bairdia balatonica-hoz, melytől leginkább a hosszúság és magasság közt mutatkozó viszony tekintetében tér el; továbbá abban, hogy hátoldali kagylószegélye menedékesen halad a hátulsó csúcsszegély felé, a mely jóval hegyesebb szögű amannál. A hátulsó csúcsszegélyen emelkedő tarajszerű kiemelkedés majdnem beleesik a középvonalba. A belső peremlemez széles övű. Felülről nézve a kagylók nagyon megnyúlt csónakformájúak. A kagyló falazata nagyon vastag, teljesen át van kristályosodva, a felületen kifejlődő kis calcit kristályok sajátságos hálózatos formát kölcsönöznek a kagyló felületének. A lerajzoltnál még egy jóval nagyobb példányt is találtam a felsőörsi tridentinuszos mészkő márgás rétegeiből előkerült anyagban. Bairdia Lörentheyi n. sp. I. t. 14—16. ábra. Hossza: 097 mm., magassága: 0"62 mm., átmérője: 0"72 mm. Egyike a legnagyobb fajoknak, melyekkel vizsgálataim során találkoztam. Alakja rendkívül érdekes szabálytalanságával. A hasoldali hagylószegély majdnem egyenes lefutású, a mellső csúcscsal tompa szögletet alkot. A mellső csúcs tompaszögbe kihúzott, a hasoldali kagylószegélylyel gyengén lejtősödő, a hátoldalival meredek lejtőben egyesül. A hátoldali kagylószegély középső részén majdnem egyenes lefutású, a hátulsó csúcsszegély felé hepe-hupás lejtővel halad s azzal hegyes csúcsban egyesül. A kagylószegély mélyen betűrődött, széles övet alkot; a belső peremlemez nagyon széles övű, vastag falú.
