A Balaton tudományos tanulmányozásának eredményei I. kötet - A Balatonnak és környékének fizikai földrajza. 1. rész: A Balaton környékének földrajzi leírása, orografiája és geologiája. Függelék: A Balatonmellék palaeontológiája 3. kötet (Kiadja a Magyar Földrajzi Társaság Balaton-Bizottsága. Budapest, 1911)

Méhes Gyula: Bakonyi triászkorú ostracodák

13 Bakonyi triászkorú ostracodák. A hátulsó csúcsszegély jóval hegyesebben kerekített, mint a mellső. A belső peremlemez széles övű, szerkezet nem ismerhető fel. Felülről nézve a kagylók mandula formát mutatnak. A kagyló falazata vékony, átlátszó, felülete finoman pontozott. A fiatal példányok nagyon hasonlítanak a kifejlettekhez, de jóval karcsúbbak s némelyiknek hátulsó csúcsszegélye hegybe kihúzott. Ez az alak nagyon formagazdag s változásokra igen hajlandó. Igen közönséges a veszprémi Jeruzsálemhegy physocardiás márgájában, a honnan sok kifejlett és fiatal példány került elő. Bairdia pra

esubdeltoidea n. sp. I. t. 6 , 7. ábra. Hossza: I'll mm., magassága: 0"6 mm., átmérője: 0"5 mm. A két kagylófél egymással majdnem teljesen megegyezik. Oldalról nézve a kagylók háromszögalakúak, a mellső csúcsszegély tompább, a hátulsó hegyesebb tarajt alkot a hátoldali kagylószegélylyel, mely erősen ívelt. A hasoldali kagylószegély gyengén öblösödő, a mellső csúcsszegélylvel majdnem félköralakú, a hátulsóval alig észrevehető ívben egyesül. A belső kagylószegély főkép a kagyló mellső és hátsó részén széles övű, a hátoldali kagylószegély mellett keskeny övben vonul végig, a belső peremlemez is széles övet alkot. Fölülről nézve a kagyló mandulaformát mutat, mellső részén hegyesebb, mint a hátulsón. Az oldalvonal egyenletesen emelkedő ívet ír le, csak a két csúcsnál hoz létre jól feltűnő zúgot. A kagylók jó megtartásnak. A kagyló falazata vastag, elég átlátszó. Felülete teljesen sima. Izombenyomatok nem észlelhetők. A felsőörsi tridentinuszos mészkő márgás rétegeiben elég gyakori, néhány példány — köztük egy teljes is — a csopaki estheriás márgából is előkerült. Az itt leírt faj alakra nézve nagyon hasonlít a MÜNSTER-ÍŐI leírt Cy

there subdeltoidea-hoz,

1 a melylyel azonban nem azonosíthatom az én példái^omat, mert annál jóval megnyúltabb, karcsúbb alak s mert a későbbi szerzőktől Bairdia subdeltoidea név alatt leírt faj minden szerzőnél más formában és leírásban jelenik meg, a mint már NAMIAS

2 ezt kifejezésre is juttatja, G. W. MÜLLER 3 szerint pedig a Bairdia subdeltoidea név gyűjtőfogalom s kívánatosnak tartja a fajok szétválasztását. Bairdia balatonica n. sp. I. t. 8—11. ábra. Hossza: 0'79 mm., magassága: 0'45 mm., átmérője: 0'35 mm. Oldalról nézve a kagyló trapézhez hasonlít. A mellső csúcsszegély valamivel magasabb, mint a hátulsó, tompán kerekített, észrevétlenül megy át a hasoldali kagylószegélybe, mely alig észrevehetően öblös s egyenletesen megy át a hátulsó csúcsszegélybe. A hátulsó csúcsszegély valamivel alacsonyabb, mint a mellső s jól feltűnő tarajt alkot a hátoldali kagylószegélylyel, melylyel egy kis tompa zúgot hoz 1 Über einige fossile Arten Cypris und Cythere. Jahrb. f. Min., Geog. Heidelberg, 1830, 64. o. a Ostracodi fossili della Farnesina e Monte Mario. Pal. Italica. Pisa. VI. 1900. 89. o. 3 Die Ostracoden des Golfes von Neapel. Berlin, 1894. 267. o.