A Balaton tudományos tanulmányozásának eredményei I. kötet - A Balatonnak és környékének fizikai földrajza. 1. rész: A Balaton környékének földrajzi leírása, orografiája és geologiája. Függelék: A Balatonmellék palaeontológiája 3. kötet (Kiadja a Magyar Földrajzi Társaság Balaton-Bizottsága. Budapest, 1911)
Diener Károly: Közlemények a déli Bakony triászkorú rétegeiből származó újabb Cephalopoda-gyűjtésekről
14 A faunák lajstroma, és az új alakok leírása. A legszembeötlőbb különbség az Anolcites Richthofeni-fájjal szemben a sarlós bordák erősebb volta, továbbá a beékelt bordák túlnyomó száma, míg a bordamegoszlások aránylag ritkán fordulnak elő. A mennyire a Mojsisovics E. XXXV11. táblája, 5-ik ábráján lerajzolt kis kőmag-ról ítéletet lehet formálni, az Anolcites Richthofeni azonfelül még magasabb szájú, keskenyebb externis részszel is jellegzett alak. A Trinodosus zona anolcitjei között fajunkhoz legközelebb állónak látszik az Anolcites Arminiae Mojsisovics (Die Cephalopoden der Hallstätter Kalke, II. Th., p. 694, Taf CC, Fig. 3, 4). Azonban a hallstätti alak sokkal erősebb bordázottságával és mély bordaközti barázdáival az A. Laczkói-tói könnyen megkülönböztethető. Méretei: átmérője 72 mm. az utolsó tekervény magassága 31 » az » » vastagsága 22 » köldök-átmérője 21 » A karélyvonalak közül csupán csak a köldökszél közvetetlen közelében levő elemeket figyelhettem meg. A második laterális nyereg a köldökszélen kívül áll. Az első auxiliáris loba a köldökbütykökkel egybeesik. Proarcestes subtridentinus Mojs., az egész rétegcsoport leggyakoribb vezérkövülete. Proarcestes cf. Boeckhi Mojs. Ezen fajhoz két példányt kell számítanom, melyek feltűnő gömbös formájukkal az előbbitől különböznek. Proarcestes cf. pannonicus Mojs. 85 miliméter átmérőjű, összes kamaráit bíró kőmag, melynek felülete teljesen sima és a héj-barázdának semmiféle nyomát sem mutatja. Gymnites Ecki Mojs. » cf Credneri Mojs. Egyetlen példányát pontosan nem határozhattam meg, minthogy nem éri el a tekervény azon magasságát, melynél annak ezen fajra olyannyira jellegző evolutiója kezdődik. Azonban 35 milliméternyi tekervény-magasságnál már az oldalközép felett spirálisba sorakozó bütykök jelennek meg. Monophyllites Weng ens is KLIPST. Egyik előttem levő példányán jól felismerhettem azon ismertetőjelet, melyet MOJSISOVICS E hangoztatott (Die Cephalopoden der Mediterranen Triasprovinz, p. 207), t. i. hogy a karélyvonalak fogazottak, melynélfogva megkülönböztethető a Monophyllites sphaerophyllus HAUER ladin fajától. — Ezen darabnak a mellékelt I. tábla 4-ik ábráján lerajzolt lobavonalai részletekbe menő megegyezését mutatják MOJSISOVICS E. geleméri eredeti példányának lobavonalaival. Minthogy a karélyvonal előrelépő fogazottságában a M. Wengensis-en állandó, igaz, hogy csak alá-