A Balaton tudományos tanulmányozásának eredményei I. kötet - A Balatonnak és környékének fizikai földrajza. 1. rész: A Balaton környékének földrajzi leírása, orografiája és geologiája. Függelék: A Balatonmellék palaeontológiája 3. kötet (Kiadja a Magyar Földrajzi Társaság Balaton-Bizottsága. Budapest, 1911)

Diener Károly: Közlemények a déli Bakony triászkorú rétegeiből származó újabb Cephalopoda-gyűjtésekről

15 A faunák lajstroma, és az új alakok leírása. rendelt különböztető-jel mutatkozik a M. sphaerophyllus-szdX szemben, azért én a két fajnak KITTL-ÍŐI javasolt egyesítését (Jahrb. d. k. k. Geol. Reichs-Anst. 1894, p. 105) nem ajánlhatom. belső tekervény töredéke, melyet erős, egyenes oldaldiszítménye minden eddig leírt fajtól megkülönböztet. Ezen, az Arpadites rimosus (Ditmarites Mojs.) csoportjából való igen érdekes alak szembeszökően közel áll a Ditmarites segmentatus Mojsisovics-hoz, mely az Ausse mellett levő Feuerkogel közép-karni Lobites ellipticus-rétege\bö\ való (Die Cephalopoden der Hallstätter Kalke; Abhand d. k. k. Geol. Reichs-Anst., VI. Bd. II. Hälfte, p. 457, Taf. CLV, Fig. 1). A Ditmarites segmentatus ezen alnem elszigetelt typusát állítja elénk, melyet sajátságos oldali diszítménye és az externis gerincz teljes hiánya jellemez. Bakonyi új fajunk, melyet meglehetősen tökéletes lakókamrával ellátott példány képvisel, ezen mindkét jellegben megegyezik a D. segmentatus-szdX. Azon legfontosabb megkülönböztető jegyek, melyek új faj felállítására késztettek, a következők: A köldök-tájék alakja előrehaladott növekedési állapotában jelentős változásokat szenved. A belső tekervények merőlegesen magas köldökfallal esnek le, úgy, hogy mélyen besülyedt köldök áll elő A zárótekervényen a köldökfal magassága több mint felére kisebbedik. Egyszersmind a tekervény a köldökéi közelében tetemesen ellapul. Az externis barázda kissé mélyebbre vágódott, mint a D. segmentatus-or\ és általában a zárótekervényen lép fel először világosan, míg annak kezdetén alig látható. A keskeny, mély héj-bevágások, melyek az oldali diszítményt képezik, sűrűbben állanak, mint a D. segmentatuson. Nevezetesen a szájnyílás közelében számuk oly tetemes, hogy a bevágások által lefüződött héj-csíkok alig szélesebbek a bevágások kétszeresénél. A marginális-perem közelében a héj-bevágódások is feltűnő erősen előre görbültek. A bordák helyét pótoló héj-csíkok a köldökélen gyenge, bütykös duzzanatokat mutatnak. Az utolsó tekervény kerületén 30 héj-csik van. Karélyvonalai nem láthatók. b) Vámosi Somhegy. Orthoceras cf. campanile Mojs. Celtites cf. epolensis Mojs. Arpadites cf. Arpadis Mojs. » nov. sp. ind. Arpadites (Ditmarites) Lóczyi nov. sp., I. tábla, 5. ábra. Méretei : átmérője 30 mm. az utolsó tekervény magassága 11 az » » vastagsága 10 köldök-nyilás átmérője . . 10 » » » A Ditmarites Lóczyi mindenesetre a D segmentatus Mojsisovics legközelebbi rokona s talán ennek közvetlen őséül tekinthető.