A Balaton tudományos tanulmányozásának eredményei I. kötet - A Balatonnak és környékének fizikai földrajza. 1. rész: A Balaton környékének földrajzi leírása, orografiája és geologiája. Függelék: A Balatonmellék palaeontológiája 3. kötet (Kiadja a Magyar Földrajzi Társaság Balaton-Bizottsága. Budapest, 1911)

Diener Károly: Közlemények a déli Bakony triászkorú rétegeiből származó újabb Cephalopoda-gyűjtésekről

15 A faunák lajstroma, és az új alakok leírása. rendelt különböztető-jel mutatkozik a M. sphaerophyllus-szdX szemben, azért én a két fajnak KITTL-ÍŐI javasolt egyesítését (Jahrb. d. k. k. Geol. Reichs-Anst. 1894, p. 105) nem ajánlhatom. belső tekervény töredéke, melyet erős, egyenes oldaldiszítménye minden eddig leírt fajtól megkülönböztet. Ezen, az Arpadites rimosus (Ditmarites Mojs.) csoportjából való igen érdekes alak szembeszökően közel áll a Ditmarites segmentatus Mojsisovics-hoz, mely az Ausse mellett levő Feuerkogel közép-karni Lobites ellipticus-rétege\bö\ való (Die Cephalopoden der Hallstätter Kalke; Abhand d. k. k. Geol. Reichs-Anst., VI. Bd. II. Hälfte, p. 457, Taf. CLV, Fig. 1). A Ditmarites segmentatus ezen alnem elszi­getelt typusát állítja elénk, melyet sajátságos oldali diszítménye és az externis gerincz teljes hiánya jellemez. Bakonyi új fajunk, melyet meglehetősen tökéletes lakókamrával ellátott példány képvisel, ezen mindkét jellegben megegyezik a D. segmentatus-szdX. Azon legfontosabb megkülönböztető jegyek, melyek új faj fel­állítására késztettek, a következők: A köldök-tájék alakja előrehaladott növekedési állapotában jelentős változásokat szenved. A belső tekervények merőlegesen magas köldökfallal esnek le, úgy, hogy mélyen besülyedt köldök áll elő A zárótekervényen a köldökfal magassága több mint felére kisebbedik. Egyszersmind a tekervény a köldökéi közelében tetemesen ellapul. Az externis barázda kissé mélyebbre vágódott, mint a D. segmentatus-or\ és általában a zárótekervényen lép fel először világosan, míg annak kezdetén alig látható. A keskeny, mély héj-bevágások, melyek az oldali diszítményt képezik, sűrűb­ben állanak, mint a D. segmentatus­on. Nevezetesen a szájnyílás közelében számuk oly tetemes, hogy a bevágások által lefüződött héj-csíkok alig szélesebbek a be­vágások kétszeresénél. A marginális-perem közelében a héj-bevágódások is feltűnő erősen előre görbültek. A bordák helyét pótoló héj-csíkok a köldökélen gyenge, bütykös duzzanatokat mutatnak. Az utolsó tekervény kerületén 30 héj-csik van. Karélyvonalai nem láthatók. b) Vámosi Somhegy. Orthoceras cf. campanile Mojs. Celtites cf. epolensis Mojs. Arpadites cf. Arpadis Mojs. » nov. sp. ind. Arpadites (Ditmarites) Lóczyi nov. sp., I. tábla, 5. ábra. Méretei : átmérője 30 mm. az utolsó tekervény magassága 11 az » » vastagsága 10 köldök-nyilás átmérője . . 10 » » » A Ditmarites Lóczyi mindenesetre a D segmentatus Mojsisovics legközelebbi rokona s talán ennek közvetlen őséül tekinthető.

Next

/
Thumbnails
Contents