A Balaton tudományos tanulmányozásának eredményei I. kötet - A Balatonnak és környékének fizikai földrajza. 1. rész: A Balaton környékének földrajzi leírása, orografiája és geologiája. Függelék: A Balatonmellék palaeontológiája 3. kötet (Kiadja a Magyar Földrajzi Társaság Balaton-Bizottsága. Budapest, 1911)

Frech Frigyes: Új Cephalopodák a déli Bakony buchensteini-, wengeni- és raibli rétegeiből

Új cephalopodák a Déli-Bakony triaszrétegeiből. 35 mindenesetre a szilárd, erősen megvastagodott, kámzsaszerű héj kiképződésével függ össze, a melynek szilárdsága a karélyok és nyergek komplikált fogazókészüléke nélkül is biztosítva volt. A héj alakjának bámulatos megegyezése megfelel a chiloceratiddk és arcestidák társas előfordulásának. A felső devonbeli meszek nehdeni-szintjében, a carbonbeli glyphiocerák felhalmozódásában, Fiume-Sosio popanoceras-meszeiben, a vörös hallstatti és wengeni mészlencsékben az idetartozó alakok mindenütt az egyedek tömeges föllépésével uralkodnak. A fajfejlődés sokfélesége más csoportokat szokott jellegezni, míg az arcestidákon és elődjeiken aránylag fajszegénységet tapasztalunk. Ez a fajszegénység tisztán statisztikailag is kiviláglik abból a tényből, hogy a ceratitoideák családjainál (a melyek közé véleményem szerint a gymnites, ptychites és a pinacoceratidák is tartoznak) minden új feldolgozás a fajok számát szaporította. A joannites, megaphyllites és monophyllites csoportjainál pedig sem DIENER

, sem én nem találtunk egy új fajt sem, hanem csak az ismert fajok további elterjedését bizonyítgattuk. Az arcestes-nél, illetőleg a proarcestes-nél (a melyhez az A. subtridentinus MOJS. is tartozik s a mely csak Vámos-Katraboczáról mintegy 50 példánynyal van képviselve) Mojsisovics-nak a mediterrán vidék triaszcephalopodáiról szóló munkája óta a magyar fajok számában semmiféle szaporodást 1 nem tapasztaltunk. Szó van tehát a következőkről: 1. Arcestes (Proarcestes) subtridentinus MOJS. (id. h. 156. old., 44. tábla, 1—3. ábrák) VIII. tábla, 2. ábra. Vámos-Katrabocza, Somhegy, Técsely, Vörösberény, Gelemér, Kádárta. 2. Arcestes Böckhi MOJS. (id. mű 157. old., 44. tábla, 4. ábra) VIII. tábla, 5. ábra. Vámos-Katrabocza, Csicsó, Szent-Antalfa, Felső-Örs. A katraboczai kőmagot a csicsói héjas példánynyal összehasonlítva, mindkettő teljesen megegyezik. 3. Arcestes esinensis MOJS. (id. mű 158. old., 45. tábla, 1 — 5. ábrák) Szent-Antalfa.

2 4. Arcestes pannonicus MOJS. (id. mű 159. old., 45. tábla, 6. ábra) VIII. tábla, 4. ábra. Vörösberény, Vámos-Katrabocza, Felső-Örs. Ez utóbbi fajból különösen szép példány van előttem, aránylag tág köldökkel, a mely példány teljesen egybevág a friauli példányokkal; jobb állapotban is maradt meg, mint az eddigelé leírt vámos-katraboczai példányok; egy felső-örsi darab nem határozható meg biztosan. 1 Még ha TOMMASI kísérlete szerint, a melynek helyességét pedig DIENER jogosan kétségbe vonta, a belső kanyarulat magvának különbségeire akarnánk is a «fajokat» alapítani, a magyar anyagnál még ezt sem tehetnök meg, mert a belső kanyarulatok magvai egészen azonos alakúak. 2 Ez a lapos alak Vámos-Katraboczán nincs meg. 2*