A Balaton tudományos tanulmányozásának eredményei I. kötet - A Balatonnak és környékének fizikai földrajza. 1. rész: A Balaton környékének földrajzi leírása, orografiája és geologiája. Függelék: A Balatonmellék palaeontológiája 2. kötet (Kiadja a Magyar Földrajzi Társaság Balaton-Bizottsága. Budapest, 1912)
Bittner Sándor: Bakonyi triasz-lamellibranchiaták
Bakonyi triasz-lamellibranchiaták. 65 nem láthattam, a zárból sem ismerek semmit, legyen ez bár megmaradásának következménye, akár pedig, hogy obliterált volt. Az alak szisztematikus besorozásának ekkép akadályai vannak. Annyi azonban bizonyos, hogy nem valódi osztrigával van dolgunk. ZITTEL : Grundzüge der Palaeontologie műve alapján ezt az alakot a terquemidk közé sorozhatnók, a mely genusz oly osztriga-fajokat ölel fel, a melyek jobb héjukkal vannak felnőve. Azonban PHILIPPI joggal fölemeli szavát a Zeitschrift d. D. geol. Ges. 1898. évfolyama 613. lapján, hogy az ú. n. triasz-osztrigák, a miket NÖTLING és más búvárok a terquemidk közé soroztak, szigorúan véve nem terquemidk. Ezek azonban a terquemict néven emlegetett sct.-cassiani fajokhoz sem tartoznak, a melyeknek spondy lida-természctdk kétségtelen. PHILIPPI azokat az alakokat, a miket eddig fogatlan spondyliddknak kellett tekinteni, idézett munkája 619. lapján, négy csoportba osztja, a melyek közül a második a legtöbb német triaszbeli «Osztrigát» magában foglalja, a melyekhez az itt leírt faj nyilvánvalóan csatlakozik, minthogy ez jobb teknőjével van odanőve. Minthogy ezeket az alakokat sem magukhoz az ostredkhoz, sem pedig a terquemidkhoz nem sorozhatjuk, így tehát nem marad más hátra, mint, hogy a PHILIPPI id. munkája 617. lapján kijelölt, de még visszautasított útra mégis csak rátérjünk, hogy t. i. ezeknek új nevet adjunk, s minthogy abban a nézetben vagyok, hogy egy ilyen névvel több vagy kevesebb, azon a dolog nem fordul meg. úgy én erre az alakra már most használom az Enantiostreon nevet, ha ezzel első sorban csak azt akarom kifejezni, hogy a szóban forgó alakot a mai felfogás szerint fennálló csoportokba nem sorozhatjuk. Az eddig ismert egyetlen alak, a mely némikép hasonló magyar fajunkhoz, a sct.-cassiani Ostrea venusta MÜNST. lehet. Bordáinak száma azonban sokkal csekélyebb, a mi különben a legtöbb német «triasz-osztrigára» is áll, a melyek közül egyéb tekintetben sincs egyetlen rokon-faj sem alakunkkal. A marmolata- és esinóbeli osztrigaszerű alakok — terquemidk — is, a miként SALOMON V. ábrázolja, tetemesen különböznek fajunktól. Termőhelye: Veszprém, Jeruzsálemhegy; innét valók a 20—25. ábrabeli példányok. Megjegyzés. Vonatkozással ehhez a fajhoz, szabadjon megemlékeznem még a VI. tábla 26. ábrabeli kétteknős példányról is, a mely bár leginkább a 25. ábrabeli példányhoz sorozható, mégis eltér ettől abban, hogy odanőtt teknője laposabban domborodott, mint fedőteknője, a mi talán csak az alsó teknő szerfölött nagy tapadó-felületétől ered. Minthogy csak ez az egy darab van birtokomban, egyelőre var. inversa néven jelölöm. Az előbb leírt fajjal való közeli rokonsága szembeszökő. Termőhelye : Jeruzsálemhegy. Dimyopsis nov. gen. intnsornata nov. spec. VI. tábla, 27., 28. ábrák. Csak az egyik oldali teknőket ismerem, ezek egész felületükkel szilárd alzathoz vannak odanőve, és daczára, hogy izombenyomatokat bennük észre nem A Balaton tudom, tanulmányozásának eredményei. 1. k. 1. r. 5
