A Balaton tudományos tanulmányozásának eredményei I. kötet - A Balatonnak és környékének fizikai földrajza. 1. rész: A Balaton környékének földrajzi leírása, orografiája és geologiája. Függelék: A Balatonmellék palaeontológiája 2. kötet (Kiadja a Magyar Földrajzi Társaság Balaton-Bizottsága. Budapest, 1912)
Bittner Sándor: Bakonyi triasz-lamellibranchiaták
66 Bakonyi triasz-la.mel libra nchiaták. 66 vehettem, a hasonló alakokhoz való analógiájuk folytán meglehetó's bizonyosan állíthatom, hogy ezek jobb teknők. A héj vápája könnyedén sugarasan bordázott, maguk a bordák igen vékonyak, közbülső tereik tetemesen szélesek, ezért külső oldalát szélesebb bordák és keskenyebb közbülső terek födik. A héj a búb tájékán igen vékony, itt a zár-, vagy pánt-részleteknek nyomát sem mutatja, alsó részén vastagabb lesz és a búbtájék kivételével, a héjat többé-kevésbbé kifejezett duzzanatos perem övezi, néha régibb koncentrikus duzzanatokkal ellátva (28. ábra). A bordák egészen a peremduzzanatig érnek, a mi a 28. ábrán csak kevéssé tűnik elő. Ez az alak nyilvánvalóan közeli rokona a Kösseni-rétegek Plicatula intusstriata EMMR. nevű ismert fajának és egyenesen mint ennek az előhírnöke tekinthető. Azonban a rhaetiumi alakon erősebb perem-duzzanat látszik előfordulni, a melyet a bordázottság annak módja szerint kirovátkol. Hogy ezeket az alakokat a plicatuláknál nem hagyhatjuk, s hogy ép oly kevéssé sorozhatják a dimyodonok közé, arra már az Abhandl. XVIII. kötete 219. oldalán ráutaltam. Ugyancsak ezen a helyen már azt is megjegyeztem, hogy ezek részére ajánlatos lenne egy új generikus nevet használni, teszem föl a Dimyopsis nevet, dimya-szevü alakja miatt. A Placimopsis-tói elválasztja a megvastagodott, duzzanatos perem, a mely tudomásom szerint a placnnopsison nem ismeretes. Ezek mindenesetre dimya-szevü plicatulidák, az egészen elcsenevészedett búb-, illetőleg zár-tájék tapadása miatt. Minthogy az izoinbenyomatokat nem mutathattam ki, a dimyákhoz való határozott odasorolása kivihetetlen, és azzal sem nyerünk semmit, ha különös nemi csoportba akár a dimyidák, akár a spondylidák közé helyezzük, ha ezek alatt egyáltalában két elkülönített családot akarunk érteni. Azt hiszem, hogy az általam leírt set.-cassiáni ? Placunopsis parasita legjobban itt fogja helyét megtalálni. Ez az ezúttal leírt fajtól perem-duzzanatának erős rovátkoltsága által különbözik. Az ide tartozó alakok Eszaktirol Cardita-rétegeiben is előjönnek, pl. a Zirler-Klammban, a honnan WÖHRMANN báró egy dimyodonnak meghatározott darabot említ, a melyen azonban zárófogakat nem találhatunk; így tehát a Lamellibranchiaták egy egész határozott kis csoportjával van dolgunk, a mely csoport a triászon belül a Cassiani szinttől egész a Kösszeni rétegekig közeli rokon alakokban folytatódik és már ebből az okból is saját csoport-nevet érdemel. Termőhelyei: Veszprém, Jeruzsálemhegy, innét való a VI. tábla 27., 28. ábráin lerajzolt mindkét példány ; a faj különböző nagy kagylókon ül, így a Mysidioptera Laczkói, Mysidioptera cfr. spiniscens, stb. alakokon ; IV. profil b rétege és pedig az e mellett levő kőfejtő; VII. profil g rétegei, a honnét kérdéses töredékek kerültek ki; IX. profil g rétegei; VI. pofii e b rétegei, a Szalay-domb. Dimyopsis nov. gen. plana nov. spec. VI. tábla, 29. ábra. Ebből az alakból is csak az odanőtt, valószínűleg jobb teknők ismeretesek. Domború oldali peremük az előbb leírt fajjal való rokonságra látszik utalni, a melylyel a zár-tájék csökevényes volta, és az izombenyomatok filtalálhatatlansága is közös. Fajilag abban különbözik ettől, hogy héja sima, bordátlan, alakja valamivel keskenyebb és hogy az oldalain a perem-megvastagodás állandóan erősebb.
