A Balaton tudományos tanulmányozásának eredményei I. kötet - A Balatonnak és környékének fizikai földrajza. 1. rész: A Balaton környékének földrajzi leírása, orografiája és geologiája. Függelék: A Balatonmellék palaeontológiája 2. kötet (Kiadja a Magyar Földrajzi Társaság Balaton-Bizottsága. Budapest, 1912)

Böckh János - Lóczy Lajos: Néhány rhaetiai korú kövület zalavármegyei Rezi vidékéről és újabb ottani gyűjtések eredménye

4 Néhány rhaetiai korú kövület Rezi vidékéről. 1. Fimbria (Corbis) Lóczyi nov. sp. I tábla 1 a—b ábra. Háza tojásdad. Előre helyezett búbja csak kissé tér el a középvonaltól. Elől a ház körvonala jól kerekített, hátul kissé nyújtottabb. A mérsékelten domborodó ház felületét sűrűn álló, egyközepű ráncz-féle egyenetlen növésű vonalak foglalják el; közülök ugyanis egyik-másik a többinél jobban kiemelkedik. Ezeken kívül a búbtól kisugárzó, a kagyló alsó pereméig terjedő, ugyancsak sűrű radiális rovátkozás vehető észre, miáltal sugárszerű bordázás jelentkezik a ház felületén, s a konczentrikus ránczok és a bordázás keresztezésein mintegy gyöngyözés áll elé. A felület ékesítése ezáltal körülbelül azt a képet nyújtja kicsiben, mint a mit p. o. Venus Aglaurae BRONG. mutat (

MORITZ HÖRNES : Fossile Mollusken des Wiener Beckens; Abhandl. d k. k. geolog. Reichsanstalt. IV. Bd. Taf. 14, Fig, 3). E radiális vonalzást azonban csakis a ház mellső része felületén láthatom jól, mert jobban a közepe felé mind finomabb lesz és elmosódik, úgy hogy a kagyló hátulsó részén már csak az egyközű, ránczféle növési vonalak láthatók. Ezt a lamellibranchiátát csakis egy példányban találtam.

1 2. Cardita (Palaeocardita) cloacina QUENST sp. I tábla 4—5 a—b—6. ábra. 1858. Cardium cloacinum QUENSTEDT: Jura pag. 31. Tab. 1, Fig. 37. 1856. » » A. O

PPEL und E. SUESS: Über d. muthmassl. Aequival. d. Kössener Schichten in Schwaben; Sitzungsber. d. math.-naturw. Classe d. kais. Akadem. d. Wiss. Wien. Bd. XXI. S. 535. Taf. II, Fig. 2. 1860—65. Cardita austriaca STOPP.: Palaeontol. Lombarde 3. Serie, pag. 53. p. p. PI. 6, Fig. 9. 1864. Cardium cloacinum QUENST. DITTMAR: Contorta-Zone pag. 176. Háza vastag, általában kerekded, mérsékelten domborodott, előre kissé hoszszabb, hátul rövidebb és kerekített. A hegyes búbja a középvonaltól kissé hátrafelé helyezkedik. A búbtól radiális finom, vonalszerű bordák sugaraznak ki a ház pereméig; a közbeeső barázdák keskenyebbek, mint az azokat kisérő bordák. Az utóbbiak száma legalább is 30— 35-re felrúg s habár példányaim kissé kopottak, mégis több helyen látom, hogy a bordákon olyan kis gömbös dudorodások is vannak, mint a milyenek a cardiumok vagy a carditáknál gyakrabban megfigyelhetők. Példányaink azonkívül néhány erősebb növési vonalat is mutatnak. A ház pereme belül rovátkolt; úgy a hátsó, mint az elől lévő izomnyom mély és az ezeket összekötő, szintén jól látható köpenybenyomat egyszerű, t. i. nem öblözött. Ez a kagyló úgy alakjával, mint háza ékesítésével rendkívülien hasonlít a Cardium cloacinum QuENSTEDT-hez (Der Jura 1858. pag. 3i. Tab. 1, Fig. 37), még jobban pedig ennek ALBERT OPPEL és EDUARD SUESS rajzához (Über die mut1 Ezt a kövületet 1907. évi gyűjtéseim alkalmával az Akasztó-domb felszántott déli és délkeleti oldalán tömegesen leltem; ott kőlapokat borítnak el ennek a kagylónak szétnyomott teknői. LÓCZY L.