A Balaton tudományos tanulmányozásának eredményei I. kötet - A Balatonnak és környékének fizikai földrajza. 1. rész: A Balaton környékének földrajzi leírása, orografiája és geologiája. Függelék: A Balatonmellék palaeontológiája 2. kötet (Kiadja a Magyar Földrajzi Társaság Balaton-Bizottsága. Budapest, 1912)
Böckh János - Lóczy Lajos: Néhány rhaetiai korú kövület zalavármegyei Rezi vidékéről és újabb ottani gyűjtések eredménye
4 Néhány rhaetiai korú kövület Rezi vidékéről. masslichen Aequivalente der Kössener Schichten in Schwaben; Sitzungsber. d. math.-naturw. Classe d. kais. Akad. d. Wissensch. Wien 1856. Bd. XXI. pag. 535. Taf. II. Fig. 2.), úgy hogy alakjainkat ezzel a fajjal vélem azonosíthatni. QUENSTEDT 1. c. p. 31. Esslingen (Württemberg) környékéről a Keuper és Liasz közötti határrétegekből, a Conchae cloacine közt felsorolt szóbanforgó kagylót azonban a Cardium-hoz állítja és így Cardium cloacinum-ként szerepelteti, a menynyiben említi, hogy a radiálvonalas kőmagvakon határozott oldalfogak láthatók; a zár többi részéről, úgy látszik ezt nem láthatván, nem nyilatkozott. Példányaim közt azonban van egy-két darab, mely betekintést enged az egész zár szerkezetébe s ez nevezetesen zárfogaival nem Cardium-ra, hanem inkább Carditá-xa vall. Az ábrázolt jobb teknő belsejében a hegyes búb alatti záróperemen, fent egymásból kiinduló, de lefelé divergáló és hátrafelé tartó két erős zárfog látható, melyek mögött azután hátrafelé még egy finom, a teknő hátsó szélével meglehetősen párhuzamosan húzódó léczként, hosszabb, finom, oldalfogszerű kiemelkedő vonal jelentkezik, melynek alsó végénél a zárólemezen, a szemközti bal teknő egy olyan apró oldalfogacskájának felvételére szánt gödörszerű kis mélyedés is látható, mint a milyet különben BITTNER a Cardita crenata tárgyalásánál is említ (Lamellibranchiaten der alpinen Trias; Abhandl. d. k. k. geol. R.-A. XVIII. Bd. 1 H. pag. 35.). A teknő hegyes búbja előtt először is a mély lunula mutatkozik, s az ez alatt előre elvonuló zárólemez végén, a mellső izombenyomat felett, kis oldalfogszerű emelkedés szintén szembeötlik. Az imént leírt kagylónk zárja, főfogainak alakja, elhelyezkedése és száma, mely a léczszerű hátulsó fogszerű emelkedéssel háromra rug, kagylónkat a mutatkozó kis oldalfogacskák daczára nem a Cardium-hoz, hanem sokkal inkább a Cardita-hoz sorolják. Az utóbbiak közt Venericardia-szexíí külseje daczára azonban mégis a Palaeocarditá-khoz állítandó. Az előbbeniekhez még a következőket kívánom megjegyezni. 1855-ben O. TERQUEM a hettangei infra-liaszi homokkőből Cardita? Heberti 1 megjelöléssel egy kis kagylót ismertetett meg, mely a leírás és rajz szerint példányainkhoz ugyan nagyon hasonlít, de úgy látszik külsőleg még finomabban és sűrűbben vonalozott, mint a zalamegyei faj. Ennek következtében nincs a hettangei alak bordácskáiról ama vonal-, sőt olykor gömbszerű jelenség említve, mely a mi kagylónknál a finom növési vonalaknak a bordákon való átkelésénél mutatkozik és a Cardium cloacinum OPPEL és SUESS által adott rajzán alant szintén látható. A Cardium Terquemi MART , 2 melynek nagy hasonlatosságát a fent idézett Cardita? Hebertivel már maga J. MARTIN kiemeli, úgy hogy némely szerző mint p. o. D. BRAUNS 3 vagy A. FREIHERR VON BISTRAM 4 e két alakot Cardium Heberti név 1 TERQUEM : Paléontologie de l'étage inférieur de la formation liasique de la province de Luxemburg Grand-Duché (Hollande) et de Hettange etc.; Mém. d. la société géol. de France 2 Sér. T. V. 2 Part. 1855. pag. 302. Pl. XX. Fig. 10. 2 J. MARTIN : Paléontologie stratigraphique de l'infra-lias du département de la Cőte-D'Or etc.; Mém. d. la société géol. de France 2 Sér. T. VII. 1 Part. 1859. pag. 86. Pl. V. Fig. 16—20. 3 D. BRAUNS : Der untere Jura 1871. pag. 326. 4 A. FREIHERR VON BISTRAM : Beiträge zur Kenntnis der Fauna des unteren Lias in der Val Solda etc.; Berichte der Naturforschenden Gesellschaft zu Freiburg i. Br. etc. 13. Bd. 1903. pag. 169. 54.
