A Balaton tudományos tanulmányozásának eredményei I. kötet - A Balatonnak és környékének fizikai földrajza. 1. rész: A Balaton környékének földrajzi leírása, orografiája és geologiája. Függelék: A Balatonmellék palaeontológiája 2. kötet (Kiadja a Magyar Földrajzi Társaság Balaton-Bizottsága. Budapest, 1912)

Frech Frigyes: A werfeni rétegek vezérkövületei és pótlékok a cassiani és raibli rétegek kagylósmeszének, valamint a rhaetiai dachsteini mész és dachsteini (fő-)dolomit faunájához

86 Pótlékok a. dachsteini mész és a fó'dolomitfaunához. 7. Megalodus Lóczyi HOERN. X. tábla, 1—3. ábra. — — Új kagylók és brachiopodák a bakonyi triászból, 68 — 75 oldal, 94, 95, 104, 105. ábrák. Ennek az érdekes, egyenlőtlen teknőjű fajnak gyakori előfordulása a föntebbi leíráshoz némi kiegészítést enged meg. Egy középnagyságú dolomit kőbél, a mely az Öregkovácshegyről származik, a bal (erősebben domborodott) teknőben a merőleges főfogat mutatja, a melyet egy mélyre besülyedt árok határol; a kőbél erős domborodása egy óriás példányhoz vezet át, a mely a Hársas dachsteini dolomitjából származik, a legnagyobb eddig ismert darabhoz, a melyen a búb is egy diceras-ra emlékeztető görbületet mutat. További öt példány a sümegi Szőlőhegy mély dachsteini dolomitjából, a 2. rétegből származik. Fokozatos nagyságbeli kifejlődése a kisebb (típusos) és a nagy példányok (id. h. 95. ábra) összetartozását mutatja, a miket HOERNES lehetőleg külön bözőknek tekint. Két fiatal sümeghegyi példány mindkét teknő különböző domborulatát mutatja, valamint a laposabb héjfélen csaknem párhuzamosan húzódó két fogat láttat. Termőhelyei: Összesen kilencz példányt Alsógalláról (Komárom vm.), az Öregkovácshegyről, Felsőgalláról, Hárságyról és a sümegi Szőlőhegy mélyebb juvávi dachsteini dolomitjából újólag átvizsgáltam és a faj korát a középső felsőtriászban határoztam meg. 10. Megalodus Lóczyi HOERN. var. angulata FRECH. X. tábla, 4. ábra. A főalaktól, a mely szabályosan lekerekített körvonalat mutat, a kicsiny változat abban különbözik, hogy úgy mellső mint hátsó széle alsó élén világosan látszó szöglettel van határolva. Ezenkívül alsó éle, — a már fiatal példányokon kifejlődött egyenlőtlen teknőjűségnek megfelelően — ferde lefutást mutat. Fogai megegyeznek a főalakkal. Termőhelye: Juváviai dachsteini dolomit, a sümegi Szőlőhegy 2. rétegében. A két példány közül az egyik kettős teknőjű héjas (4. a, b) példány, a másik a lapos (jobb) teknő kőbele (4. c) két vertikális foggal. B) A Megalodus Hoernesi csoportja. 12. Megalodus Böcklii R. HOERN. HORNES és FRECH: Új kagylók, 75. oldali 96. ábra (v. ö. 101, 102. oldalon a 123. ábrát). A Megalodus Böckhi típusos egyenlőtlen oldalú alakja, a miként HOERNES RUDOLF először leírta, többé-kevésbbé jól megmaradt, közepes nagyságú öt példányban van előttem a sümegi Szőlőhegy fődolomitjának 2. rétegéből. A középső fődolomithoz tartozó eme példányok közül egyik sem éri el annak az egyenlő teknőjű változatnak a nagyságát, a mely Veszprém mellett a fődolomitban fordul elő (Új kagylók, 103. oldal, 124, ábra).