A Balaton tudományos tanulmányozásának eredményei I. kötet - A Balatonnak és környékének fizikai földrajza. 1. rész: A Balaton környékének földrajzi leírása, orografiája és geologiája. Függelék: A Balatonmellék palaeontológiája 2. kötet (Kiadja a Magyar Földrajzi Társaság Balaton-Bizottsága. Budapest, 1912)

Frech Frigyes: A werfeni rétegek vezérkövületei és pótlékok a cassiani és raibli rétegek kagylósmeszének, valamint a rhaetiai dachsteini mész és dachsteini (fő-)dolomit faunájához

84 10 példány különböző megmaradásban : 1. mellső részén kőbél gyanánt s hátsó részén héjas példány gyanánt megmaradt két darab a Hallstatt mellett levő Echerntalból, a Lycodus cor-xak (Conchodus) együtt. Uj kagylók 55. oldal. -2. Egy igen nagy kőbél Rátót-Eplényből {Dicerocardium n. sp. aff. Curionii). Uj kagylók 56. oldal. 3. H é t különböző nagyságú példány Tatáról a Kálváriahegyről, a vörös^ színű elmeszesedett Terra rossa által átszőtt dachsteini mészből. Kivéve a hallstatti példányt, a mely a bécsi geológiai birodalmi intézetben található meg, valamennyi többi példány a m. kir. földtani intézet múzeumában van. Az új Dicerocardium kőbele félreismerhetetlenül hasonlít a Megalodus scutatushoz; ennek a kőbele is egy barázdát mutat az alsó részen. Mégis ez a barázda a Die. incisum fiatal példányain is erősebben kifejlődött. Továbbá a dicerocardiumhéj inkább hosszúságában kihúzottabb és búbján sokkal erősebben domborodott, mint az inkább lekerekített és lapos Megalodus scutatus. Dicerocardium incisum nov. sp. var. nov. comuia. A XV. és XVI. táblákon. A Rátóton és Tatán előjövő főalaknak aránylag rövid, tompa és kevéssé divergáló búbcsapjai vannak. Az esztergommegyei Bajót Öregkőhegyéről származó két példány ellenben — egyéb ismertetőjegyeik megegyezése mellett — a következő ismérvekkel különbözik a főalaktól : 1. Búbcsapjai aránylag kétszer olyan hosszúak mint a főalak azonos nagyságú darabjain. 2. A búbcsapok hegyesek és világosan divergálnak. Termőhelye: Bajót rhaetiai dachsteini mészköve. Az eredeti kőbelek az anyagnak a héj megfelelő üregeibe való benyomulása folytán látszólag ismét héjas képződményekké változtak át és részben megkeményedtek. Dicerocardium mediofasciatum FRECH. XI. tábla, 2., 3. ábra. — — Új kagylók és brachiopodák a bakonyi triászból, 50—52. oldal, 81. ábra. A köpenyedénynek megfelelő, mediálisan fekvő lécz a szóbanforgó példányon is világosan látszik, azonban a héj alsó szélének közelében elmosódott lesz. Helyzete is és az edénylécz eltűnése a mellső oldalon világosan észrevehető. A szóbanforgó kőbél általános körvonalát csak a búbján jól megmaradt 81 b ábra egészíti ki a kívánt módon és mutatja, hogy a fajnak a Dicerocardium-\\oz való sorozása és szisztematikus helyzete a D. eupalliatum közelében, a tényeknek megfelel. Termőhelye: a sümegi Szőlőhegy. A dachsteini dolomit alsó telepe (2).