A Balaton tudományos tanulmányozásának eredményei I. kötet - A Balatonnak és környékének fizikai földrajza. 1. rész: A Balaton környékének földrajzi leírása, orografiája és geologiája. Függelék: A Balatonmellék palaeontológiája 2. kötet (Kiadja a Magyar Földrajzi Társaság Balaton-Bizottsága. Budapest, 1912)
Frech Frigyes: A werfeni rétegek vezérkövületei és pótlékok a cassiani és raibli rétegek kagylósmeszének, valamint a rhaetiai dachsteini mész és dachsteini (fő-)dolomit faunájához
83 1. M. Thielaui (a kagylósmészből), a 2. M. Bornei a karniai emeletből s a 3 M Taegeri a juváviai emeletből mind összefüggő sorozatot alkotnak. Termőhelye: A M. Taegeri a sümegi Szőlőhegy fődolomitjában, a 2 rétegben található. A leírt kagylókkal a fődolomit faunája még korántsincs kimerítve. De a kicsiny kagylók szóbanforgó többi maradványai semmiféle közelebbi meghatározást nem engednek meg. DICEROCARDIUM. 1. A Dicerocardium eupalliatum csoportja, Dicerocardium incisum 1 nov. sp. A XI. tábla 1—5. ábrái, a XII. tábla 1. ábrája, a XIII. tábla 1—2. ábrái és a XIV. tábla 1. ábrája. Dicerocardiimi nov. sp. aff. D. mediofasciatum. FRECH: Uj kagylók és brachiopodák a bakonyi triászból, 55. oldal. Azt a föltevést, hogy egy új fajnak az idézett helyen ábrázolt, rosszul megmaradt kőbele a fönt nevezett csoporthoz tartozik, a Bakony rhaetiai dachsteini meszéből kikerült számos új lelet bizonyítja. A halstätti példány is a Lycodus cor tartalmú rhaetiai dachsteini mészhez tartozik az Echeintalban. A részben tetemes nagyságot elérő példányokon mindenekelőtt a mellső oldal megegyezése emelendő ki az idézett hely 55. oldalán ábrázolt példánynyal. A főedény mindenütt a héj mellső oldalának a közepén fekszik. A faj főjellege csak a kőmagvakon látszik jól és pedig a héj hajlott hátsó éle alatt, egy mélyen bevágódott csatornában rejlik. A köbéinek ez a csatornája tehát megfelel a héj egy belső léczének, a mely a kifejlődött példányokon egyharmad méter hosszaságot is elérhetett. Ez a csatorna egy nagy kőbélen is ki van fejlődve, a melyet én régebben Dicerocardium n. sp. aff. Curionii STOPP . (Új kagylók, 56. oldal) néven említettem, de nem ábrázoltam. Hogy ez az óriási példány a fiatal Dicerocardium aff. mediofasciatum-hoz (52 oldal) tartozik, mindenesetre nem egészen bizonyosnak látszik, minthogy a köbéinek jellemző szarvszerűen kiálló búbcsapjai lemállottak. Ha azonban a szarvakat a csökevényes példányon kiegészítve gondoljuk (XII. tábla alsó rész s a XIV. tábla alsó részét), úgy az odatartozás legalább is nagyon valószínű. A nagyobb vastaghéjúság mellett az ellentét a köbéinek hegyesen végződő, világosan csavarodott búbcsapja és a héjnak lekerekített, gyengébben hajló búbja között igen tetemes. Ennélfogva két teknős példányt ábrázoltam, a melyen az egyik fél mint kőbél s a másik mint héj van kifejlődve (XVI, a, d). Egy vastag, széles fog mindenik teknőben van, a miként ezt a Bajótról származó változat két példánya mutatja, a melyekről a héj eltávolodott és azután odarakódott agyaggal pótlódott. Termőhelye: rhaetiai dachsteini mész. 1 A kőbélen kifejlődött csatorna miatt nevezve el. 6*
