A Balaton tudományos tanulmányozásának eredményei I. kötet - A Balatonnak és környékének fizikai földrajza. 1. rész: A Balaton környékének földrajzi leírása, orografiája és geologiája. Függelék: A Balatonmellék palaeontológiája 2. kötet (Kiadja a Magyar Földrajzi Társaság Balaton-Bizottsága. Budapest, 1912)
Frech Frigyes: A werfeni rétegek vezérkövületei és pótlékok a cassiani és raibli rétegek kagylósmeszének, valamint a rhaetiai dachsteini mész és dachsteini (fő-)dolomit faunájához
30 A werfeni rétegek vezér kövület ei. azonban az alpesi triászban is 1 jobbról odanőtt, osztrigaszerű alakokat találunk, a melyek számára a Terquemia TATE — Carpentaria DESH. nevet aligha tarthatjuk meg. Míg a Philippiella csak három fajt foglal magában, a PHiLiPPi-től leírt s BITTNER-től elnevezett Enantiostreon spondylida-nemnél teljes fejlődési sorozatot állapíthatunk meg: az Enantiostreon külsőleg a radiálisan bordázott osztrigákkal (Alectryonia) megegyező, azonban a jobb teknővel odanőtt alakokat foglal magában. Az alakokban gazdag nem típusa (E. hungaricum) Veszprém karniai emeletéből (V. tábla, 3. ábra) származik. Ezeket a sajátságos, osztrigaszerű alakokat, azaz fületlen, radiálisan bordázott kagylókat, a melyek a jobb héjjal vannak odanőve, BITTNER SÁNDOR Enantiostreon gyanánt különítette 2 el. Az említett magyar fajon kívül BITTNER csak a sct-cassiani Ostrea. venusta MSTR. alakot számítja ide; de biztosan az Enantiostreoii-\\oz tartozik a legtöbb durvabordás, valódi osztrigaszerűen jelentkező kagylósmészbeli alak is (pl. az Ostrea difformis SCHL, Ostrea decemcostata GLF stb.). A nem típusa röviden mint «Ostrea montis Caprilis, a teknők megfordított orientálásával» van jellemezve (v. ö. V. tábla, 1. ábra) A fogatlan triász-spondylidák-x\As eme másodilc, PHILIPPI E.-től javasolt csoportjára tehát az Enantiostreon BITTNER név tartható meg. Ide tartoznak : 1. Enantiostreon Gepidorum n. sp. alsótriász, Magyarország (V. tábla, 5. ábra, 32. oldal). 2: » difforme SCHL. sp. (V. tábla, 2a ábra) j Német 3. » complicatum GF. J ^ ^ ^ / 4. » difforme var. decemcostataGv. (V. tábla,2cábra) | 5. » spondyloides SCHLOTH. em. PHILLIPI (V. tábla, 4. ábra) (V. ö. PHILIPPI, FRECH-nél: Leth. mesozoica Trias, IV. tábla 2. ábra). 6. » venustum MSTR. St. Cassian (cassiáni rétegek). 7. » hungaricum BITTN. Karniai emelet, Veszprém. 8. » hungaricum mut. nov. rhaetica, Északi-Alpok rhaetiuma (V. tábla, 3. ábra) Magyarországon a werfeni rétegekben ennek a sajátságos nemnek legrégibb, sima alakjai és a karniai emeletben pedig egyik legfiatalabb, erősen bordázott faja ismeretes. A német kagylómész különböző fajai az alsó és felsőtriadikus extrém, fejlett fajoknak kapcsolatát tárják elénk. Azt a föltevést, hogy a bordázatlan alakokból (Enantiostreon gepidorum) a bordázottak fejlődnek, az V. tábla 2 a és b ábrái magyarázzák. Világosan megösmerjük, miként alakul át az eredeti hét bordás változat (2b) mindinkább több bordás (2a, 2c) alakokká; az Enantiostreon spondyloides (4. ábra) mintegy 28 bordával a felső kagylósmészhez tartozik; a karniai és rhaetiai fajok (3. ábra) még finomabb bordájúak. A legrégibb német alak tehát az előbbi helyen említett négy «kagylósmészbeli osztriga». 1 BITTNER : Lamellibranchiaten v. St. Cassian XXIII. tábla. 2 BITTNER : Bakonyi triász-lamellibranchiaták, 64. old, VI. tábla, 20—25. ábra. Enantiostreon hungaricum, talán ide tartozik a « Terquemia» cf. difformis SCHL. SALOMON-nál : Marmolata, IV. tábla, 1. ábra.
