A Balaton tudományos tanulmányozásának eredményei I. kötet - A Balatonnak és környékének fizikai földrajza. 1. rész: A Balaton környékének földrajzi leírása, orografiája és geologiája. Függelék: A Balatonmellék palaeontológiája 2. kötet (Kiadja a Magyar Földrajzi Társaság Balaton-Bizottsága. Budapest, 1912)
Frech Frigyes: A werfeni rétegek vezérkövületei és pótlékok a cassiani és raibli rétegek kagylósmeszének, valamint a rhaetiai dachsteini mész és dachsteini (fő-)dolomit faunájához
31 A werfeni rétegek vezér kövület ei. A fajok különbségei lényegében a bordák számában és erősségében gyökereznek és még egyes dolgokban tovább követhetők. Az Enantiostreon complication a kevéssé széles és az Enantiostreon spondyloides SCHL. számos radiálisan rendezkedett bordájával extrém, könnyen megkülönböztethető alakok. A miként PHILIPPI E. 1 megállapítja, SCHLOTHEIM az Ostracites spondyloides 2 alá a következő fajokat foglalta: a) Ostrea (most Prospondylus) comlus 3 GOLDF. SCHL., a melynek számára a GoLDFUSS-féle név (Petref. Germaniae, LXXI1. tábla, 7. ábra) megtartatott; b) az Enantiostreon (Ostrea, Terquemia) spondyloides SCHL. S. str. V. tábla, 4. ábra (Nachträge zur Petrefaktenkunde, XXXVI. tábla, 1 b ábra). Tekintettel a ligamentárok fejlődésére, a Pseudomonotis (Prospondylus) comptus GOLDF. a Pseudomonotis Liebeana-vA megegyezik. Mindkettőnél a bal teknő ligament árka aránylag keskeny, a jobb (odanőtt) héjon azonban valamennyire szélesebb. A jobb teknőt a Pseudomonotis comptd-n jó megmaradásban (t. i. bysszusfüllel és bevágással) BITTNER csak egyszer figyelte meg. A bal teknő egy jól megmaradt kőmagván mégis meggyőződhettem, hogy a ligamentárok igen keskeny és magas. A Philippiella Noetlingi spondylidának széles ligamentárkától való különbsége azonban szembeötlő. Az Enantiostreon spondyloides-t GOLDFUSS első ízben jól ábrázolta. De alig lehet kétséges, hogy az Ostrea multicostata GOLDF. (Petref. Germ. LXXII. 2. ábra) az Ostrea spondyloides-szA azonos. A bordázottság pontosan megegyező ismérveket mutat, csakhogy az Ostrea multicostata bordái kevésbbé magasak. A középtriászbeli Enantiostreon spondyloides SCHLOTH. emend. PNILIPPI-ből, a karniai emeletbeli Enantiostreon hungaricum BITTNER fajt közvetlenül lehet leszármaztatni. A magyar faj csupán kisebb, hosszabban megnyúlt és számos, igen világosan radiálisan elrendeződött bordával van ellátva. Az Enantiostreon hungaricum BITTNER mut. nov. rhaetica (V. tábla, 3. ábra) az északalpesi kösseni rétegek alakjának nevezendő, a melyet csupán mint a karniai törzsalaknak fiatalabb, azonban megnagyobbodott kiadását kell tekinteni A körvonal, az odanövés módja (a jobb teknő világos növési forradással), valamint a bordák elrendezkedése egészen megegyező. Csak a bordák durvábbak ismét, mint a karniai alakon (azonban még mindig sűrűbbek és számosabbak, mint az Enantiostreon spondy/oides-e.n). A szóbanforgó példány úgy mutat, mintha egy veszprémi darabot fotografikus úton kétszeresére nagyítottak volna. Termőhelye: Breitenberg, Északi-Alpok, kösseni rétegeiben (Museum für Naturkunde, Berlin). Enantiostreon (? Ostrea) Gepidorum n. sp. (V. tábla, 5. ábra.) Egy kisebb, sima, jobb ? osztrigaszerű héj (kb. 2 cm. nagyságú) hegyesen előrenyúló búbbal, valószínűleg a föntebbi nemhez tartozhat, A peremen tökéletlenül megmaradt héjon csupán csak konczentrikus, szabálytalan növedékvonalakat 1 Lethea geognostica II. Die alp. Trias des med. Gebietes (IV. tábla, 1, 3. ábra.). 8 Nachtrg. zur Petrefaktenkunde, XXXVI. tábla, 1 a. ábra. 3 Helyesebben comptus-nak irandó.
