A Balaton tudományos tanulmányozásának eredményei I. kötet - A Balatonnak és környékének fizikai földrajza. 1. rész: A Balaton környékének földrajzi leírása, orografiája és geologiája. Függelék: A Balatonmellék palaeontológiája 2. kötet (Kiadja a Magyar Földrajzi Társaság Balaton-Bizottsága. Budapest, 1912)
Frech Frigyes: A werfeni rétegek vezérkövületei és pótlékok a cassiani és raibli rétegek kagylósmeszének, valamint a rhaetiai dachsteini mész és dachsteini (fő-)dolomit faunájához
16 A Pleuronectites sensu lato csoportra tehát a következő diagnózis érvényes: meglehetős szimmetrikus, pecten-szerű, azonban mély bysszuskivágással a jobb teknőben, a mely a fiatalabb (diasz-triászbeli) fajokon laposabban domborodott, mint a bal teknő. Sima vagy gyengén radiális csíkoltságú. A devonban kezdődik, s a karbonban és a triászban gyakori. Ha, miként a szóbanforgó esetben is, egy ismertető jegy csak a törzstörténeti fejlődés folyamán fejeződik ki élesebben, úgy a nemmeghatározás felől a vitatkozás mindig prekär. A ki előbb egy nemdiagnozist állít föl, s azután határozza meg a fajok hovatartozását, az mindig az élesebb elkülönítéshez fog hajlani. A ki ellenben a lassankénti elkülönítéshez vezető fejlődést helyezi előtérbe, az azokat az alakokat össze fogja foglalni, a melyek nem éppen távol vannak egymástól és átmenetekkel összekötvék. A karbon strcbloptcriák-X\oz csatlakozik az orosz neo-diaszban Pleuronectites sibericus KEYS.-VERN. (helyesebben sibiricus), a mely czentrális ligamentárkával bizonyos hasonlóságot mutat a prospondylus-hoz. Az indiai productus-mészben, tehát hasonlókép a neodyaszban, a kevéssé ösmert Pseudomonotis gigantea WAAG. hasonlókép a pleuronectites rokonságába tartozik. Mindenesetre a héj világos, radiális bordákkal van fedve, és a jobb teknő mellső füle feltűnő nagy; a Pseudomonotis gigantea tehát semmiesetre sem valódi pseudomonotis, hanem pectenszerű egyenlőoldalú alakja miatt a pleuronectites-szel rokon. Másrészt a productus-mésznek más pseudomonotis-fajai : a Pseudomonotis Kasanensis VERN. (II. tábla, 1. ábra) sp. és a Pseudomonotis inversa a Pseudomonotis speluncaria legközelebbi rokonságába tartoznak*. A különbséget a majdnem szimmetrikusan határolt Pleuronectites SOHL , és a ferde Pseudomonotis között BITTNER SÁNDOR 1 találóan a következőkép szabja meg : A pleuronectitesnek igen kevéssé fejlődött hátsó szárnya van, amely kisebb mint a mellső szárny; a pseudomonotison fordított a viszony; a hátsó szárny nagyobb mint a mellső. Ebből következik a körrajz különböző formája. A nélkül, hogy a BITTNER-ÍŐI (1. C.) és később SALOMON tói 2 hangoztatott rokonságot a pleuronectites 3 és pseudomonotis 4 között vitatnám, az éppen kiemelt különbséget mégsem szabad szem elől tévesztenünk. A Pleuronectites, az idősebb, lényegében sima, már az alsó karbonban fajdús törzsalak, a diasz folyamán szétágazik a körrajzában ferdén meghosszabbított Pseudomonotis speluncarii-xa, az egyenlőoldalú Pseudomonotis giganted-xa és az odanőtt, eltérő domborulatával kitűnő Prospondylusalnemre. A Pseudomonotis fejlődése a triászban. A triászban a pseudomonotis különböző csoportjai és alnemei még többféleképen differencziálódtak és különösen a díszítés sok alakú kiképződése által egymástól megkülönböztethetők. A pseudomonotis és a claraia már az alsó triászban kőzetképző kövület gyanánt lép föl és fontos vezérkövületeket szolgáltat; eltekintve a claraia alnemtől, 1 Jahrb. d. k. k. Geolog. R.-A. 1898. 711. o. 2 Zeitschr. d. Deutschen Geolog. Ges. 1900 356. o. 3 A Pleuronectites és Streblopteria azonosságát lásd följebb. 4 A S ALOMON -tói (1. c. 350. oldal) hangoztatott kifogások megdőlnek a Pseudomonotis nem nagy változatossága által, a mely igen különböző csoportokat és alnemeket foglal magában.
