A Balaton tudományos tanulmányozásának eredményei I. kötet - A Balatonnak és környékének fizikai földrajza. 1. rész: A Balaton környékének földrajzi leírása, orografiája és geologiája. Függelék: A Balatonmellék palaeontológiája 2. kötet (Kiadja a Magyar Földrajzi Társaság Balaton-Bizottsága. Budapest, 1912)

Frech Frigyes: A werfeni rétegek vezérkövületei és pótlékok a cassiani és raibli rétegek kagylósmeszének, valamint a rhaetiai dachsteini mész és dachsteini (fő-)dolomit faunájához

17 A wer feni rétegek vezérkövületei. 14 a werfeni rétegekben két jól megkülönböztethető csoport jelentkezik, és pedig a Pseudomonotis aurita és a Pseudomonotis angulosa. A pseudomonotis fejlődésének felsőtriászbeli megszakítása, a mely Európában a jurát és az alsótriászt jellemzi, csak látszólagos; a pacifikus felsőtriász (és valószínűleg a középtriász is) a pseudomonotisok uralkodó bőségét tartalmazza a Pseudomonotis ochotica és richmondiana csoportjából. Ezekből származnak azután Európa liasszikus és középjurabeli alakjai. A fentebbiekből a Pseudomonotis-nemre és különböző csoportjaira a következő diagnózis adódik ki: Pseudomonotis BEYRICH. Többnyire radiálisan bordázott, egyenlőtlen teknőjű kagylók. Ligamentárka a búbtól ferdén hátrafelé fut. Bal teknője domború, a jobb (talajra nőtt) teknő többnyire lapos, mély bysszusfüllel. A devonban kezdődik, elterjedt a karbonban, a diasz-jurában és szórványosan a felső krétában. Utolsó végágát az élő gyöngykagyló (Meleagriua-Anem) mutatja. A felsőtriászbeli alakok részben (Pseudomonotis richmondiana, Leth. mesozoica-Xúász, 61. tábla) még világosan egyenlőtlen teknőjűek, részben a héjak domborodásában kevéssé különböznek (Pseudomonotis ochotica s. str. és változatai densistriata, sparsicostata és mások). 1. Pseudomonotis s. str. Hátsó füle többnyire világosan letagolt. a) A Pseudomonotis ochotica és a Pseudomonotis speluncaria csoportja. Radiális díszítése különösen a domború bal teknőn erősen fejlődött; hátsó füle elmosódottan határolt. A kifejlődött vagy meglett példányok körülbelül éppen olyan szélesek, mint magasak. A zechsteinbeli alakok gyengén fejlődött radiális díszítést mutatnak a jobb héjon : a Pseudomonotis speluncaria, lapos, a Pseudomonotis kasanensis (Oroszország és Salt-Range) pedig konkáv jobb teknővel (II. tábla, 2. ábra). A paczifikus vidék felsőtriászbeli alakjai (Északkelet-Szibéria és Alaszka Peruig, Ujzeeland és Timor) egyenletesen kiképződött díszítéssel mindkét teknőn, hasonlókép ide tartoznak: Pseudomonotis ochotica északon, Pseudomonotis richmondiana a paczifikus vidék déli részén; a déli alakok egyenlőtlen domborulattal, az északiak a héjak meglehetősen azonos domborulatával. b) A Pseudomonotis aurita HAUER csoportja. (VI. tábla, 1—5. ábra.) Csak konczentrikus bordákkal és növedékcsíkokkal, radiális díszítés nélkül. A kicsiny hátsó fül világosan elválasztott. A Balaton tudom, tanulmányozásának eredményei. I. kel. I. rész. Pal. függ. 2