A Balaton tudományos tanulmányozásának eredményei I. kötet - A Balatonnak és környékének fizikai földrajza. 1. rész: A Balaton környékének földrajzi leírása, orografiája és geologiája. Függelék: A Balatonmellék palaeontológiája 2. kötet (Kiadja a Magyar Földrajzi Társaság Balaton-Bizottsága. Budapest, 1912)
Kittl Ernő: Adatok a triász halobiidái és monotidái monográfiájához
190 Adatok a triász Ilalobiidái és Monotidái monográfiájához. kifejlődve. Ide tartoznak a Halobia Richthofeni MOJS. (cassiani rétegek), továbbá az északi Alpok reifiingi meszeiben a H. vixaurita Ki., H. Haberfelneri Ki. és H intermedia MOJS., melyek a Daonella cassiana Mojs.-ból vagy a D. bulogensis Ki.-bői származhatnak. Ebbe a szintbe helyezi NOETLING 1 a himalayai Halobia comata Bi. és H. comata Bi -t, a mely alakokat a déli Alpokban a hozzájuk igen hasonló H. subeomata Ki. helyettesít. A Halobia fluxa MOJS., a H. rugósa Gü. valószínű őse a déltiroli és a dobrudsai ladini rétegekből ismeretes. Az alsó-karni rétegek kezdetével a salzkammerguti hallstatti meszekben és az északi Alpokban egyáltalán számos halobia faj lép fel. Ezek közül több az Alpokon kívül Magyarországon, Bukovinában, Dél-Olaszországban és a Balkánfélszigeten is előfordul, egyesek még nagyobb elterjedésűek. Az Alpok alsó-karni rétegeiből a következő alakok ismeretesek: A Halobia styriaca (MOJS.) csoportja, melynek alakjai egyszerű, osztatlan füllel bírnak. Ez a csoport Szicziliában és talán Dalmácziában az alsó-nori rétegekig emelkedik. Halobia subaustriaca KI. és H. austriaca MOJS., melynek termőhelye valószínűleg felső-karni rétegekben van. Halobia subreticulata GEMM., Bakony és északi Tirol, mindkét helyen mélyebbre ladini rétegekig ér le. A Halobia Charlyana MOJS. és a vele közel rokon H. Jagelskyi KI. és H. cinerea Ki. az alsó-karni rétegekből a felső-karni rétegekig terjednek. A Halobia eximia MOJS. csoportja szintén az alsó-karni rétegektől a felső-karni rétegekig terjed. Ide tartoznak a boszniai H. brachyotis KI. és a szicziliai H. transversa. A Halobia rugósa Gü., mely a H. fluxa-ból vagy a H. intermedia-hó\ származik, az északi Alpok úgynevezett aonpaláiban és a déli Alpok bleibergi rétegeiben igen gyakori, a Kainisch (Aussee) melletti Feurkogel alsó-karni meszeiben ritkább. Ez utóbbi helyen a H. praesuperba KI. is előfordul, a mely a H. fallax MOJS. szűkebb csoportja legrégibb képviselőjének látszik. A szicziliai alsó-karni rétegekből több alak szerepel, ú. m. Halobia insignis GEMM., H. Beneckei GEMM. stb.; ezek valószínűleg mind magasabb szintekbe is felérnek. Ugyanez áll a H. siciliana Ki -ről, mely széles füle révén a H. varasensis Ki.-re emlékeztet. A felső-karni rétegekben a primitiv Halobia simplex GEMM.-on kívül a következő alakok lépnek fel: Halobia austriaca MOJS., H. simplex MOJS., a mely a H. subreticulata GEMM.-hez hasonlít, a H. Charlyana-hoz csatlakozó balbersteini alakok, ú. m. H. Jagelskyi Ki, H. cinerea Ki. és H. Telieri Ki., továbbá H. tropitum Ki. és H. Eckhardti Ki., melyek a régibb H. brachyotis-hoz csatlakoznak, H. superba MOJS. és H. miesenbachensis Ki., melyek a //. rugósa csoportjába tartoznak és a H. fallax Ki.-hez vezetnek át. Ezekhez csatlakozhat a boszniai H. Grimmeri Ki. Végül mint nori alakok előfutói megemlítendők a H. circumsulcata Ki. és H. sicula GEMM., az előbbi Boszniából, az utóbbi Szicziliából és Dalmácziából. Különösen elterjedt a H. superba. A nori emeletnek különösen a mélyebb padjaiban van sok halobia. Valószínűleg a Halobia Charly «««-ból származnak a H. insignis GEMM. csoportjához tartozó 1 F. FRECH: Lethaea geognostica 2. r., 1. k., Triász.
