A Balaton tudományos tanulmányozásának eredményei I. kötet - A Balatonnak és környékének fizikai földrajza. 1. rész: A Balaton környékének földrajzi leírása, orografiája és geologiája. Függelék: A Balatonmellék palaeontológiája 2. kötet (Kiadja a Magyar Földrajzi Társaság Balaton-Bizottsága. Budapest, 1912)
Kittl Ernő: Adatok a triász halobiidái és monotidái monográfiájához
157 Adatok a triász Iialobiidái és Monotidái mono gr a fiájához. 86 Gosaunál a nori rétegekben a következő fajok fordulnak elő: a Traubensteinen Monotis Hoernesi KI., a Falmbergalmon szürke meszekben Monotis salinaria BR., M. tcnuicostata KI., M. Hoernesi KI., Daonella gosaviensis KI., Halobia plicosa MOJS. és H. norica MOJS., a Falmbergalmon még M. rudis GEMM. és M. digona KI. is előfordulnak. A korallmeszek. Az ausztriai és salzburgi mészkő-alpokban helyenként a hallstatti fáczieszhez tartozó közbetelepülések fordulnak elő. Ezekhez két helység tartozik a Hagen-hegységben. A Tristlwand szürke mészkőtömbjeiben BITTNER A. a következő alakokat gyűjtötte, melyeket én Halobia styriaca MOJS.-nak, Halobia lenticularis GEMM.-nak és Halobia cf. miesenbachensis KITTL-nek határoztam meg. Ezek az alakok a karni emeletre mutatnak, és pedig a két első alsó-karni korú, míg az utóbbi inkább felső-karni. Mind a három azonban együtt fordul elő és ennélfogva valószínűleg alsó-karni korúak. A Hochgeschirrwände sötétszürke meszeiben BITTNER típusos Halobia miesenbachensis KITTL példányokat gyűjtött számos juvenilis példány mellett. Ugyanitt Halobia austriaca MOJS. is előfordul egy más helyről még nem ismert alakkal, melyet Halobia salisburgensis-nek nevezek. Ezek a korallmeszek valószínűleg a hallstatti meszeknek egy válfaját képezik csak, melyben helyenként korallok lépnek fel, de a mely különben kövületekben szegény és egyes helyeken hallstatti mész közbetelepüléseket tartalmaz, majd cephalopodákkal, majd halobiákkal. Ezzel kapcsolatban felemlítendő egy tovább DNy-ra fekvő lelőhely. A Lattenhegységben Hochmaistól nyugatra BÖSE E. egy fajt talált, melyet először a Ramsaudolomitból, később pedig a Dachstein-mészből származónak adott meg. BITTNER A. meghatározása szerint ez a cassiani D. cassiana és a D. Richthofeni-hoz áll közel. Én D. cf. indica BITTNER néven ismertetem. Forduljunk most Aussee környéke felé. A halobiidák és egyáltalán a hallstatti meszek kövületeinek egyik legismertebb lelőhelye a Feuerkogel Rötelstein, Teltschen és Kainisch között. Az alsókarni meszekben itt a következő fajok fordulnak elő: Daonella proboscidea KITTL Halobia Lepsiusi GEMM. » teltschenensis KITTL » Arthaberi KITTL Halobia styriaca (MOJS.) » subaustriaca KITTL » solitaria (MOJS.) az előbbinek » Charlyana MOJS. ritka varietása, » eximia MOJS. » Beyrichi (MOJS.) szintén, » Hyatti KITTL Halobia styriaca varietása, » praesuperba KITTL » m armorea KITTL » cf. tropitum KITTL Halobia rugósa GÜMB. A Halobia cf. tropitum, továbbá a Halobia superba MOJS. felsőkarni rétegek jelenlétére mutatnak, melyeknek cephalopodákban gazdagabb rétegei azonban ezen a helyen még nem ismeretesek, bár többek között egyes tropites alakok fellépése után ítélve, azok jelenléte várható volna. A csak az utóbbi években kiaknázott helyek alsó noricumbeliek. Innen a Halobia plicosa MOJS. származik (saját gyűjtésem). ARTHABER G. szerint a Ferdinándtárónál a Teltschenalm közelében Halobia salinarum BR. fordul elő.
