A Balaton tudományos tanulmányozásának eredményei I. kötet - A Balatonnak és környékének fizikai földrajza. 1. rész: A Balaton környékének földrajzi leírása, orografiája és geologiája. Függelék: A Balatonmellék palaeontológiája 2. kötet (Kiadja a Magyar Földrajzi Társaság Balaton-Bizottsága. Budapest, 1912)

Kittl Ernő: Adatok a triász halobiidái és monotidái monográfiájához

158 Egy másik gyakrabban felkeresett halobia-lelőhely az ausseei Salzberg környéke. Itt a Breuningen a következő fajokat gyűjtöttem : H. Charlyana MOJS., H. Breuningiana Ki., H. salinarum BR. és H. auriculata Ki. A kövületeket tartalmazó rétegek nivója itt, a mennyire az megállapítható volt, alsó-nori. A H. Charlyana, a mely a Steinbergen is előfordul, az eddigi feltevések szerint ugyan mélyebben fordul elő, a karni rétegekben. Ezt a fajt még a Pötschensteinen láttam, a hol a kövületek szintén főleg a noricumhoz tartoznak. Ezen a lelőhelyen a H. halorica is előfordul. A Breslwieskogelen és a Steinbergen H. salinarum BR., a Rotherkogelen pedig H. lineata Mojs.-ot tartalmazó padok fordulnak elő. Ez a három lelőhely valószínűleg szintén a nori emeletbe tartozik. Ugyanez áll a Törlsteinről, a hol H. norica MOJS. fordul elő. Hallstatt közvetlen környékén egész sorozat nori lelőhely van ; a Steinbergkogelen feltárt zöldes és sárgásszürke meszek kora felső-nori, a Sommeraukogel vörös meszeié alsó-nori. A Steinbergkogelról M. salinaria BR., M. Hoernesi KI. és M. Haueri KI. származnak ; a Sommeraukogel eddig a következő fajokat szolgáltatta : Monotis Haueri KI. » salinaria BRONN. Halobia halorica MOJS. » cf. » » » Hoernesi MOJS. » (amoena) MOJS. » plicosa MOJS. » parasicula KI. lineata MOJS. » celtica MOJS. Halobia Simonyi KI. » Stapfi KI. Partschi KI. » cf. » » paraplicosa KI. paralineata KI. superba MOJS. » Maximiliani KI. » superbescens KI. » fallax MOJS. A legtöbb Halobiida faj tehát a Sommeraukogelen fordul elő. A Raschberg és Sandling területén Goisern-nél a legkülönbözőbb helyeken fordulnak elő halobiák részben nori, részben karni rétegekben, az előbbiekben monotisok is fordulnak elő. A Leislingwandon, a felső Leislinghütte közelében karni rétegekben a következő fajokat gyűjtöttem : Halobia styriaca MOJS , //. cf. areata KITTL, H. Beyrichi MOJS., H. subanstriaca KITTL, H. eximia MOJS. Igen jellemző itt embryonális példányok (Damesiella) előfordulása Halobia Beyrichi-ve\. Raschberg jelzéssel ellátott Daonella proboscidea, H. austriaca és H. Charlyana példányok valószínűleg szintén az alsó-karni emeletből származnak. Koriak a H. raschbergensis és a H. paralineata, melyeket a Raschbergen a „Plattenbruch" közelében találtam egy feltárásban, továbbá a halobiák egy része, melyek a Karlgrabenben fordulnak elő (H. Breuningiana, H. distincta és H. salinarum), a hol azonban karni rétegek is vannak szálban, melyekből a H. austriaca MOJS., H. Charlyana és H superba származhatnak. A Sandlingalpe thisbiteses rétegeiben, melyeket MOJSISOVICS egy külön szintbe sorol, egy valószínűleg önálló faj, a H. Thisbitis Ki. fordul elő, a melynek azonban csak tökéletlen példányai ismeretesek. Biztosan megállapíttatott, hogy a Raschberg és a Yordersandling felső-karni tropiteses rétegeiben a következő három faj fordul elő : H. tropitum Ki., H. Suessi és H. superba, melyek ugyanezekben a padokban más helyeken is megtaláltattak;