A Balaton tudományos tanulmányozásának eredményei I. kötet - A Balatonnak és környékének fizikai földrajza. 1. rész: A Balaton környékének földrajzi leírása, orografiája és geologiája. Függelék: A Balatonmellék palaeontológiája 2. kötet (Kiadja a Magyar Földrajzi Társaság Balaton-Bizottsága. Budapest, 1912)

Kittl Ernő: Adatok a triász halobiidái és monotidái monográfiájához

156 A karni és nori emeletekben a hallstatti meszek egész sorozat halobiás szinttel bírnak. Mouotisyaáok csak a noricumból ismeretesek, itt azonban nagyon gyakoriak. Az ismert Monotis salinaria-v&\ együtt helyenként kisebb és finomabb bordájú monotis-alakok fordulnak elő, melyeket nem lehet az előbbi fiatal példányainak tekinteni. A halobiidák és monotidák ismerete az észak-keleti alpesi triászból indult ki, ezért a tárgyalást vele kezdem meg. A) ÉSZAKKELETI ALPOK. Az észak-keleti Alpok típusos kifejlődésül hallstatti meszei szolgáltatták a legelső fajokat; ezek a Monotis salinaria, Halobia salinarum és Halobia lineata, melyek a Salzkammergutban és Salzburgban a legfelső triászban fekszenek. A Monotis salinaria-xó\ kiderült, hogy nem csak a Salzkammergutban és a keletibb fekvésű mészkő-alpokban fordul elő igen sok helyen, hanem úgy látszik, hogy az egész földet körülvándorolta. Az említett halobiák azonban gyakran csak lokális elterjedésűek. Rokonaik, melyeket MOJSISOVICS a daonella- és halobia-géxwxszokba osztott el, számos, többnyire padokat alkotó alakban fordulnak elő. A kifejlődött vagy félig kifejlődött teknőket gyakran ugyanezen faj fiatal példányai kísérik, melyeknek Posidonia kinézésük van. Közöttük valódi posidoniák is előfordulhatnak. A keleti Alpok hallstatti meszeiben a halobia-fajok a leggyakoriabbak. Már 1874-ben MOJSISOVICS E. belőlük 19 halobia-fajt ír le (és kettőt a palás fáczieszből) három daonella-fajjal szemben. Ez a 19 faj a legfelső két emeletből, a karni és a nori emeletből származik. Ez a 19 faj máig 43-ra szaporodott. A következőkben szándékozom megbeszélni a hallstatti meszek legfontosabb és legismertebb lelőhelyeit, a hol monotidák és halobiidák fordulnak elő. A Hallein melletti triászterületen az alsókarni meszekben Halobia styriaca (Ebnerkopf és Moserstein), a felső-karni rétegekben a Rapoltsteinen Halobia austriaca, Halobia Suessi, Halobia cf. tropitum, a nori rétegekben pedig Monotis salinaria BR. (Dürrnstein), Monotis Haueri KI. és Halobia cf. Partschi KI. (Eiblwald), továbbá Halobia Maximiliani KITTL fordulnak elő. Az említett Monotis fajt itt fedezték föl. Wallbrunnál a főkúp keleti lejtőjén BITTNER A. szürke halobiás meszekben a következő fajokat gyűjtötte: Halobia cf. miesenbachensis KITTL, H. wallbrunnensis KITTL; fehér meszekben, szintén a főkúpon Halobia Breuningiana KITTL fordul elő; a karni rétegekben ugyanott a Halobia austriaca MOJS. is előfordul. A MOJSISOVICS által innen említett Halobia halorica-t nem láttam. A Rapoltsteinről Halobia Breuningiana ismeretes. Hallein környékén BÖSE E. és SCHLOSSER M. számos halobia-alakot gyűjtöttek, így ez utóbbi Halobia norica Mojs.-ot a Barmsteinlehenen. A Wallbrunnról SCHLOSSER M. a Halobia salinarum-oi is említi. Berchtesgaden melletti Lercheckről a Halobia cf. lineata MSTR. ismeretes. Ezek a fajok mind előfordulnak a Salzkammergut hallstatti meszeiben is. Abtenau-Gosau, Abtenau környékén BITTNER A. különböző helyeken gyűjtött nori és karni korú meszeket. A noricumba tartoznak a Scheffaunál gyűjtött Halobia plicosa MOJS. és Monotis salinaria BRONN. ; a karni emelethez tartozik a pailwandi gyűjtés, melynek anyagát sajnálatomra nem láttam, továbbá a Halobia tropitum Ki. az Engelhartsalperól, ez utóbbi felső-karni rétegekre mutat.