A Balaton tudományos tanulmányozásának eredményei I. kötet - A Balatonnak és környékének fizikai földrajza. 1. rész: A Balaton környékének földrajzi leírása, orografiája és geologiája. Függelék: A Balatonmellék palaeontológiája 2. kötet (Kiadja a Magyar Földrajzi Társaság Balaton-Bizottsága. Budapest, 1912)
Kittl Ernő: Adatok a triász halobiidái és monotidái monográfiájához
155 Halobia (?) occidentalis WHITEAVES 1889. J. F. WHITEAVES: Contribut. to Canad. Palaeontol., I. köt. (Geol. and Nat. Hist. surv. ot Canada) II. r., 135. old., 17. tábla, 5. és 6. ábra. Magasabb hosszánál, majdnem egyenlő oldalú vagy kissé ferde ; díszítése egyszerű radiális barázdákból áll. Nagyon kétséges, hogy ez a faj tényleg Halobia-e, a típusok újabb átvizsgálása és újabb anyag gyűjtése nagyon kívánatos. Lelőhely: Liard river Devils portage-nél, Canada. A HALOBIIDÁK ÉS MONOTIDÁK HORIZONTÁLIS ELTERJEDÉSE. A föld majdnem minden triászlerakodásában a halobiidák és monotidák rendesen padokban tömegesen fordulnak elő, mint nagyon jellemző kövületek. Különösen gazdagok az Alpok, a Balkánfélsziget, a Himalaya, a Szunda-szigetek és a Spitzbergák triászlerakodásai. Egy-egy padban többnyire csak egy, ritkábban több közel rokon faj fordul elő. Inkább sporadikus fellépésük, mint p. o. cephalopodás meszekben helyenként szintén ismeretes, egy-eg3 r padban azonban csak monotidák vagy halobiidák fordulnak elő; ez utóbbiakkal gyakran még posidoniák vagy ezekhez hasonló embrionális példányok találhatók. Feltűnő, hogy a Monotidák a legfelső triaszra szorítkoznak. Nem szándékozom itt ezen kagylók földrajzi elterjedésének kimerítő tárgyalását adni; inkább csak átnézetét nyújtom, kissé behatóbban csak az Alpokat tárgyalva. Bár néhány faj, mint a Halobia styriaca, Halobia superba és Monotis salinaria nagy horizontális elterjedéssel bír, a legtöbb faj eddig csak térbelileg nagyon korlátolt területekről, rendesen csak egyetlen lelőhelyről ismeretes. Ennélfogva czélszerű előbb a horizontális taglalással foglalkozni. I. AZ ALPOK. Az Alpoknak itt csak a keleti részei jönnek tekintetbe, miután a nyugati és a keleti Közép-Alpokban a triász kövületdús oczeáni kifejlődése hiányzik. Az egyes halobiida- vagy monotida-fajoknak a keleti Alpokban való előfordulása a koron kívül a lerakódás facziális kifejlődésétől is lényegesen függ. Fajokban leggazdagabbak a felső-triászkorú hallstatti meszek. Ezeken kívül délen a wengeni rétegek, északon két más faciesbeli kifejlődést mutató horizont különösen gazdagok példányokban, kevésbbé fajokban. Salzburgban, Felső- és Alsó-Ausztriában, továbbá Steierországban a hallstatti meszek a lunzi meszektől elválaszthatók. A reiflingi meszek Halobia vixaurita-va\ és H. intermedia-va\ képezik a mélyebb horizontot, míg a magasabb szintet a reingrabeni palák képezik Halobia rugosa-val. Kivételesen az előbbivel összefüggően a wengeni horizont is előfordul Daonella Lommeli-veX, így p. o. Gross-Reitlingnél. Ezeken a lelőhelyeken gyakoriak posidoniaszerű fiatal példányok, melyek sokszor tömegesen fordulnak elő.
