A Balaton tudományos tanulmányozásának eredményei I. kötet - A Balatonnak és környékének fizikai földrajza. 1. rész: A Balaton környékének földrajzi leírása, orografiája és geologiája. Függelék: A Balatonmellék palaeontológiája 2. kötet (Kiadja a Magyar Földrajzi Társaság Balaton-Bizottsága. Budapest, 1912)

Kittl Ernő: Adatok a triász halobiidái és monotidái monográfiájához

151 Adatok a triász Iialobiidái és Monotidái mono gr a fiájához. 86 beöblösödött. A radiális bordák száma többnyire kicsi, kissé hullámosak és a teknő közepe felé szorosabban állnak; a főbordák közé kisebb bordák iktatódnak, egy második ciklust képezve. A fajnak ez a jellemzése, melyet STOPPANI a szicziliai példányok alapján állított fel, a déli dalmácziai és részben a salzkammerguti példányokra is illik. Ez utóbbi helyen csak a közepükön bordázott példányokon kívül olyan teknők is fordulnak elő, melyeken a bordák a záros peremek közeléig érnek; ezek valószínűleg a Monotis rudis varietását képezik. Lelőhelyei: A típus Nevieránál, Siciliában fordul elő karni rétegekben. A Monotis rudis-hez sorolom azokat a példányokat is, melyeket BUKOWSKI G. Zábijonál, Dél-Dalmácziában gyűjtött fehér meszekben (v. ö. X. t., 14. és 15. ábra), továbbá a Gösau melletti Falmbergalmról (X. t., 13. ábra) és a Goisern melletti Kriemooskogelról (X. t., 12. ábra) származókat. A dalmát példányok közvetlenül a siciliai típushoz sorakoznak, míg a salzkammerguti példányok különösen a kriemooskogeliek egy gazdagabban díszített varietáshoz tartoznak, mely esetleg már a Monotis digona-hoz képez átmenetet. A faj valószínűleg csak nori rétegekben fordul elő; a salzkammerguti példányokról ez biztosan meg van állapítva. Monotis digotta KITTL n. F X. tábla, 16—18. ábra. Körvonala majdnem polygonális, közepes nagyságú, egyenes zárosperemmel, melynek közepe kissé a búb előtt van; a zárosperemhez viszonyítva a körvonal 90°-nyi vagy kissé nagyobb szöget zár be, hátul ez a szög kb. 130°. Elől és hátul a körvonal lekerekített, alól helyenként kissé ellaposodik. A mellső zárosperem kissé hosszabb, mint a hátsó ; a hátsó fül nem különül el élesen. A bordázottság kissé változó, a bordák vagy csak a teknő közepe felé erősebbek, vagy legyöngülve közelebb érnek a zárosperemekig, anélkül, hogy azokat elérnék. Hátul a bordák — ha egyáltalán vannak — helyenként kissé hullámosak. A főbordák közé gyakran iktatódnak be gyengébb bordák, ezek azonban hiányozhatnak is. Az esődleges bordák száma változó, 20—25, a bordák szélessége azok számával fordított arányban van. A Monotis digona díszítése majd a Monotis rudis-éhoz, majd a Monotis salinariahoz közeledik. Lelőhelye : Eddig ez a faj csak a Siriuskogel (Ischl) és a Falmbergalm (Gösau) szürke felső noricumi meszeiből ismeretes. Monotis Stoppanii GEMM. 1882. G. GEMMELLARO : SUL trias d. reg. occ. della Sicilia ; Atti. R. Acc. dei Lincei, Roma, XII. k., 471. old., V. t.. 1—3. ábra. 1910. S. SCALIA : La Fauna del Trias superiore del gruppo di Monte Judica; Mem. Accad. Gioenia di sei. nat. Catania. 5. sor., III. k., 51. oldal. A teknők alakja ferdén tojásdad, hátul magasabb és hosszabb, finom, lemezes radiális bordákkal, melyek közé a teknő peremén kissebbek iktatódnak be. A növekedési csíkok finomak és számosak, spongyás kinézést kölcsönöznek a teknőnek. A hátsó fül tompaszögű, kissé kimetszett.