A Balaton tudományos tanulmányozásának eredményei I. kötet - A Balatonnak és környékének fizikai földrajza. 1. rész: A Balaton környékének földrajzi leírása, orografiája és geologiája. Függelék: A Balatonmellék palaeontológiája 2. kötet (Kiadja a Magyar Földrajzi Társaság Balaton-Bizottsága. Budapest, 1912)
Kittl Ernő: Adatok a triász halobiidái és monotidái monográfiájához
152 Adatok a triász Iialobiidái és Monotidái mono gr a fiájához. 86 Az ábra szerint ezek a példányok teljesen megegyeznének a Monotis salinariaval, GEMMELLARO szerint a bordák sokkal finomabbak, a Monotis salinaria-v&\ azonban nem hasonlítja össze. Lelőhelyei: Neviera Siciliában, karni rétegekben, továbbá SCALIA szerint Paraspora. Monotis limaeformis GEMM. 1882. G. GEMMELLARO: Sul trias d. reg. occ. d. Sicilia; Atti R. Acc. d. Lincei, Roma. XII. k., 471. oldal, V. t„ 8—10. ábra. 1896. G. de LORENZO : Fossili del trias medio di Lagonegro; Palaeontograph. Ital. II. k. 130. oldal. Ez a faj, mely GEMMELLARO szerint a Monotis salinaria törzsalakját képezi, ez utóbbihoz nagyon hasonlít; zárospereme rövidebb és a hátsó füle kisebb. STOPPANI ábráján a bordázottság a Monotis salinaria-eltér, a mennyiben a közbeiktatódott bordák hiányzanak. Lelőhelye: Ez a faj a siciliai alsókarni rétegekből származik, különösen Neviera környékéről. G. de LORENZO Lagonegróról is említi. Monotis inegalota MOJS. 1873. E. v. MOJSISOVICS : Über einige Trias-Versteinerungen aus den Südalpen; Jahrb. der k. k. Geol. R.-A., 23. kötet, 435. oldal, XIV. tábla, 1. ábra. Ezt a fajt egy feltűnően nagy, bordátlan hátsó fül jellemzi, a mely egyszersmind a Monotis salinaria-\ó\ élesen elkülöníti. A Halobia Lommeli és a Monotis salinaria régebben említett előfordulásai Dalmácziában erre a fajra vonatkoznak. 1 Lelőhelye : Szaruköves, lemezes meszekben Scoglio Katiénál Lastuatól DNy-ra, Déli-Dalmáczia. Monotis styriaca STUR mscr. 1871. STUR : Geologie der Steiermark, 289. oldal. Ez a. faj nem állt rendelkezésemre, ennélfogva közelebbi adatokat nem adhatok. Azt hiszem, hogy a Monotis salinaria-tó\ nem nagyon különbözhetik, mert a lelőhelyén eddig csak ezt a fajt kaptam. Lelőhely : STUR szerint Donnerswand i. d. Erein. 1 F. v. HAUER U . G. STÄCHE: Reisebericht aus Dalmatien; Jahrb. der k. k. Geol. R.-Anst. XII. k., Verh. 257. oldal és F. v. HAUER, Geol. Übersichtskarte d. Ost. Mon. Bl. X; Jahrbuch der k. k. Geol. R.-A. XVIII, 1868, 442. oldal.
