A Balaton tudományos tanulmányozásának eredményei I. kötet - A Balatonnak és környékének fizikai földrajza. 1. rész: A Balaton környékének földrajzi leírása, orografiája és geologiája. Függelék: A Balatonmellék palaeontológiája 2. kötet (Kiadja a Magyar Földrajzi Társaság Balaton-Bizottsága. Budapest, 1912)
Kittl Ernő: Adatok a triász halobiidái és monotidái monográfiájához
150 J Ionotis tcnuicostata KITTL n. f. X. tábla, 10. ábra. A Monotis salinaria társaságában a Gösau melletti Falmbergalmon tökéletlen megtartású kagylók fordulnak elő, melyek díszítése a Monotis-éra emlékeztet. Az elsődleges bordák igen finomak és élesek, a közbeiktatódott bordák még finomabbak. E mellett a bordák nem állnak sűrűn, mint a Monotis Hoemesi-né\, hanem aránylag egymástól messzire vannak. A hátsó, a Monotis-ra jellemző fület eddig nem észleltem, ezért a génusz meghatározása nem egészen biztos. Lelőhely : Eddig csak a Gösau melletti Falmbergalmról ismeretes. Monotis Hoemesi KITTL n. n. X. tábla, 19—21. ábra. 1855. Avicula (Monotis) lineata M. HOERNES: Die Gastrop. u. Aceph. d. Hallst. Kalke; Denkschr. der Wien. Ak. der Wiss., IX. k., 51. old., II. t., 15. ábra. A mint azt már MOJSISOVICS 1 megállapította, a Monotis lineata M. HOERNES tényleg Monotis és az ausseei Monotis lineata MSTR .-el ( GOLDFUSS : Petref. Germaniae II, 121. t., 3. ábra) nem azonos. Miután azonban a Monotis lineata nevet már MÜNSTER használta, HOERNES nem alkalmazhatta azt helyesen egy más kövületre. A teknő ovális, a búb elől áll, a zárosperem mellső része rövid, a hátsó fül nincsen határozottan kifejlődve. A bordák finomak, az egész héjat befedik. Lelőhelyei: Siriuskogel bei Ischl, Falmbergalm bei Gösau szürke meszekben, Taubenstein bei Gösau fehér meszekben, továbbá Ischlnél a Wildenstein és Laufen közötti kőfejtőben szürke és vöröses meszekben. A kora felső noricumbeli. Monotis dalmatina KITTL n. f. X. tábla, 22. ábra. A teknő alakja haránt tojásdad, elől határozottan összenyomott, kissé ferde. A búb kissé előrenyomult, elől és hátul majdnem egyforma hosszú. A hátsó fül nincs élesen kifejlődve. A bordák finomak és az egész teknőt fedik. A Monotis Hoernesi-\ö\ az elől összenyomott alakja és a búbnak inkább médián helyzete különböztetik meg, míg a bordázottság mindkettőnél hasonló. Lelőhelye : Zabija, Déli-Dalmáczia, BUKOWSM G. gyűjtése. Monotis rudis GEMM. X. tábla, 12—15. ábra. 1882. G. GEMMELLARO: Sul trias d. reg. occ. d. Sicilia; Atti R. Acc. d. Lincei, Roma. Vol. XII. 470. old., V. tábla, 5—7. ábra. A teknők kissé hosszabbak, mint a mily magasak, tojásdad alakúak, eg}^enes záros peremük van, a mellső kissé hosszabb mint a hátsó. A hátsó fül kissé 1 E. v. MOJSISOVICS: Üb. d. triad. Pelecyp. Art. Abh. d. k. k. G. R.-Anst. VII. k., 2. f., 29. oldal,
