A Balaton tudományos tanulmányozásának eredményei I. kötet - A Balatonnak és környékének fizikai földrajza. 1. rész: A Balaton környékének földrajzi leírása, orografiája és geologiája. Függelék: A Balatonmellék palaeontológiája 2. kötet (Kiadja a Magyar Földrajzi Társaság Balaton-Bizottsága. Budapest, 1912)
Kittl Ernő: Adatok a triász halobiidái és monotidái monográfiájához
149 Monotis Hanert KITTL n. í. X. tábla, 7—9. ábra. 1855. Monotis salinaria M. HOERNES: Die Gastr. u. Aceph. d. Hallst. Sch.; Denkschr. d. Wien. Ak. d. Wiss. IX. k., 50. old., II. t., 14. ábra. 1892. Monotis salinaria A. ROTHPLETZ: Die Perm-, Trias- und Juraform. auf Timor und Rotti; Palaeontogr. 39. k., 91. old., XIII. t., 1—3. ábra. 1904. Monotis salinaria E. VREDENBURG : On the occurr. of a spec, of Halorites in Beluchistan; Ree. of the Geol. Surv. of India, 31. k., 3. r„ 164. old., XVII. t. 1. ábra. 1906. Monotis salinaria C. DIENER : Upper triassic Eauna from Pishin. Ree. Geol. Survey of India, 34. k., 1. r., 13. old., III. f., 1. ábra (nem 2—3. ábra). A teknő körvonala, éppúgy mint a Monotis salinaria é, ferdén tojásdad, füle is hasonló és bordátlan. A bordák erősebbek, mint a Monotis salinaria-é\, különösen a 17—20 elsődleges borda feltűnően erősebb és ritkább. A mellső szektoron csak három elsődleges borda van. A Monotis Haueri-wak aránylag kevés és nagyon erős elsődleges bordái vannak, a záros peremek közelében a közbeiktatódott bordák száma igen kevés, vagy semmi. HOERNES fent idézett ábrája megfelel a fajnak ; a bécsi udvari múzeum gyűjteményében egy oly példány van, melyről a szóban forgó ábra készülhetett. A növekedési csíkok szabályos távolságokban éles vagy legömbölyített, kiemelkedő csíkokat képeznek, a mi a Monotis salinaria-nkX csak helyenként és gyengén látható, itt azonban szabályszerűen észlelhető. Lelőhelyei: A Monotis Haueri, éppúgy mint a Monotis salinaria a nori hallstatti meszekben fordul elő, más padban. Az előttem levő példányok a következő helyekről származnak: Rossmoos bei Goisern, Hallstatt (Sommeraukogel, Steinbergkogel), Dürrenberg bei Hallein, Alsó-Rákos (VADÁSZ E. gyűjtése). A beludsisztáni előfordulást is bebizonyítottnak vehetjük, nagyon valószinű ennélfogva, hogy Ázsia triaszterületein másutt is előfordul. ROTHPLETZ A. 1 által Namadaleból Monotis salinaria-x\ak leírt kagylók szintén nagyon közel állnak a Monotis Hauen-hoz. Nem látok semmi okot sem arra, hogy ezeket a Pseudomonotis génuszhoz soroljuk, miután alakjuk a Monotis Haueri-éveX jól megegyezik, a pseudomonotis-füXeket pedig egyiken sem láthatjuk. Monotis cf. Haueri KITTL. Dalmácziai felső triaszkorú meszekben BTJKOWSKI G. több Monotis maradványt talált, melyek nagyon közeli vonatkozásokat mutatnak a Monotis Haueri-véX. Ezeken, a Praskrica feletti vörös meszekből származó kagylótöredékeken világosan láthatók a mellső peremen ritkán álló bordák, a mint az a Monotis Haueri-va jellemző. A mainibraici laktanya alatt levő fehér meszekből való példányokon az elsődleges bordák oly ritkán állanak, amint ezt csak a Monotis Haueri-n lehet látni; ennélfogva valószínű, hogy erről a lelőhelyről Monotis Haueri-woX vagy hozzá nagyon közel álló alakkal van dolgunk. Tökéletesebb példány még egyik helyről sem került elő. Lelőhelyei: Praskrica és Mainibraic Dalmácziában. 1 Az ábrák nem sikerültek, mert nem felelnek meg az originálisoknak.
