A Balaton tudományos tanulmányozásának eredményei I. kötet - A Balatonnak és környékének fizikai földrajza. 1. rész: A Balaton környékének földrajzi leírása, orografiája és geologiája. Függelék: A Balatonmellék palaeontológiája 2. kötet (Kiadja a Magyar Földrajzi Társaság Balaton-Bizottsága. Budapest, 1912)
Kittl Ernő: Adatok a triász halobiidái és monotidái monográfiájához
148 Adatok a triász Iialobiidái és Monotidái mono gr a fiájához. 86 A teknő ferdén tojásdad alakú, a mellső záros perem nagyon rövid, a hátsó hosszú, egy háromszögletes, sima, kissé kivájt fület határol. A fül hátsó széle homorú. A teknőt éles, szabályos, egyenlő távolságokban fellépő növekedési csíkok és radiális bordák fedik, az utóbbiak csak a fület hagyják szabadon, vagy annak közelében ellaposodnak. A 20—30 erőteljes primérborda közé a teknő pereme felől gyengébb bordák iktatódnak be. Harmadlagos bordaközbe iktatódások is láthatók, bár ritkán. A legelső szektorban hat vagy még több elsődleges borda van; feltűnően sűrűn állnak és a teknő pereme felé kissé legyöngülnek. A leghátsó szektorban a bordák gyakran hullámosak vagy tört vonalat képeznek. A Monotis salinaria fiatal példányai, a milyenek Ischl mellett a Laufen és Wildenstein közti kőfejtőben találtattak, bizonyos hasonlatosságot mutatnak a siciliai kis Monotis-alakokkal, így a Monotis rudis-szaX; a bordák azonban finomabbak és számosabbak is, mint ez utóbbi alaknál, azonosításuk tehát ki van zárva. WANNER J. a Monotis salinaria-vaX behatóbban foglalkozott. Már TELLER kiemelte, hogy a Monotis salinaria és a Pseudomonotis ochotica var. densistriata igen messze menő hasonlatosságot mutatnak egymástól és csak a fill eltérő kifejlődése által különböznek. RENZ szerint a Monotis salinaria hátrafelé erősebben megnyúlt, mint a hozzá hasonló Pseudomonotis ochotica. WANNER szerint serangi Monotis salinaria példányok magassága azok hoszszához úgy aránylik, mint 34: 55 mm. A búbtól 20 főborda indul ki, melyek közé ezekkel egyenlő vastag vagy vékonyabb bordák iktatódnak. TELLER szerint „sűrűbben és ritkábban bordázott típusokat lehet megkülönböztetni; az előbbiekhez tartozik GEMMELLARO Monotis limaejormis-a, mely a Molukkákon is megtalálható. A ritkább bordájú serangi típus a VOGEL által Borneóból leírt Monotis salinaria-vaX egyezik meg." A hátsó héjrészlet bordái kissé fodrosak, a mi a hallstatti példányokon is gyakrabban látható. Két serangi teknőn a hátsó fül zárospereme befelé finom léczczé hajlik át melyen, annak egész hosszában, egy barázda látható. WANNER szerint ez kétségtelenül a ligamentum helyét jelzi. Lelőhelyei: A keleti Alpok triászában a Monotis salinaria a nori hallstatti meszekben nagyon elterjedt. A következő lelőhelyek általánosan ismertek: Dürrenstein bei Hallein, Siriuskogel bei Ischl, Rossmoos bei Goisern, Hallstatt (Sommeraukogel és Steinbergkogel), továbbá Hernstein és Frein Alsó-Ausztriában. Nem sorolok fel további lelőhelyeket az északi Alpokból, a honnan származó anyag nem állt rendelkezésemre, innen csupán két új lelőhelyet említek: Falmbergalm bei Gösau és a Laufen és Ischl közötti kőfejtő. TELLER F. ezt a fajt a déli Alpokban is megtalálta (szóbeli közlés). A M. salinaria a Himalayaban és Beludsisztánban is előfordul. A ROTHPLETZ A. által Namadaleról Rotti szigetéről leírt Monotis véleményem szerint szintén Monotis salinaria, l WANNER szerint a Monotis salinaria keleti Serangban nagyon elterjedt (különösen Bula és Deringnél). 1 A megfelelő ábra nem nagyon sikerült.
