A Balaton tudományos tanulmányozásának eredményei I. kötet - A Balatonnak és környékének fizikai földrajza. 1. rész: A Balaton környékének földrajzi leírása, orografiája és geologiája. Függelék: A Balatonmellék palaeontológiája 2. kötet (Kiadja a Magyar Földrajzi Társaság Balaton-Bizottsága. Budapest, 1912)
Kittl Ernő: Adatok a triász halobiidái és monotidái monográfiájához
Adatok a triász Halobiidái és Monotidái monográfiájához. 147 1849. Avicula salinaria A. D'ORBIGNY: Prodrome I, 200. oldal. 1879. Monotis salinaria MEDLICOTT and BLANFORD : Manual of the Geology of India. 2. k., 637. oldal, II. t., 6. ábra. 1892. Monotis salinaria A. ROTHPLETZ: Die Perm-, Trias- und Juraformation auf Timor und Rotti ; Palaeontographica, 39. k„ 91. old., XIII. tábla, 1—3. ábra. 1896. Monotis salinaria F. TELLER in SUESS: Zur Stratigraphie Zentralasiens; Denkschr. Wien. Ak. der Wiss., 61. k., 91. old. XIII. t., 1—3. álra. 1899. Monotis salinaria Gen. Rep. of the Geol. Surv. of India, 222. oldal. 1904. Monotis salinaria VOGEL : Beitr. z. Kenntn. der mesoz. Format, in Borneo; Samml. des Geol. Reichsmus. Leyden, 7. k„ 2. f., 217—220. oldal. VIII. tábla. 1906. Monotis salinaria C. DIENER : Upper triassic Fauna from Pishin. Ree. Geol. Surv. of India, 34. k., 1. r., 13. old., III. t., 2. és 3 ábra, (nem 1. ábra.) 1907. Monotis salinaria J. WANNER : Triaspetrefakten der Molukken u. d. Timorarchipels; Neues Jahrb. f. Min. etc. Beil-Bd. XXIV. 190. old. IX. t. 2—4. ábra. A Monotis salinaria originálisa nem állt rendelkezésemre, azonban több lelőhelyről, így az originális típus lelőhelyéről való példányt tanulmányozhattam. Valamenyinyinek alakja ferdén alulról előre felé erősebben összenyomott, azaz hosszúkásabb, mint GOLDFUSS ábráján. Feltételezhetjük, hogy/ e tekintetben az ábra hibás. Ha a hallstatti meszekből származó és különösen a salzkammerguti nagyobb alakokat egymással összehasonlítjuk, feltűnik, hogy egyes példányoknak kevesebb, messzebb álló és erősebb radiális bordái vannak, mint a többi nagy Monotis héjjak nagy többségének. A primérbordák száma az előbbi esetben 18—20, az utóbbiban 20—30. Ezen számok találkozásából azt következtethetjük, hogy a kevesebb és a több bordájú alakok között átmenetek vannak, magam is észleltem ilyeneket. Az alakot illetőleg nincsen nagyobb eltérés. Ha azonban a teknőből egy 45°-nyi szektort úgy vágunk ki, hogy annak egyik ága a mellső rövid záros peremet érintse, akkor ebben vagy három, vagy hat, sőt még több erős elsődleges borda látható. Az előbbi eset a ritkább bordájú példányoknál áll fenn, ezeket Monotis Haneri néven választom ki, az utóbbi eset a valódi Monotis salinaria BRONN. BRONN-nak elmosódott ábrái és GOLDFUSS jobban sikerült rajzai, melyek valószínűleg a BRONN-féle originálisok után készültek, kétségen kívül a legelső szektorban több bordával bíró alakra vallnak, tehát ez a valódi Monotis salinaria HOERNES M., ellenben egész világosan a kevesebb bordával bíró alakot azaz a Monotis Haneri-X írta le (Die Gastropoden und Acephalen der Hallstätter Kalke, Denkschr. d. Wien. Ak. d. Wiss. IX. k. 1855, II. t., 14. ábra). MEDLICOTT és BLANFORD Manual of the Geology of India czímű művében ábrázolt Monotis salinaria a faj típusának megfelel, míg a VREDENBURG E. és DIENER C. 1 által Beludschistanból leirt Monotis salinaria tulajdonképen Monotis Hanert; ugy ranez áll a DIENER C. által ugyanott lerajzolt Monotis példányok nagy részéről. Az 1. ábra Monotis Haueri-X vagy hozzá nagyon közel álló alakot ábrázol, míg a 2. és 3. ábra, a mint az a hiányos rajzokból megítélhető, valódi Monotis salinaria-X ábrázolhatnak. A dél-ázsiai triászban tehát a Monotis Haueri a Monotis salinaria mellett épúgy előfordul, mint az Alpokban. WANNER J. ábrái arról tanúskodnak, hogy a Monotis salinaria a keletindiai szigeteken is előfordul. A faj következőkép jellemezhető : 1 C. DIENER : Upper triassic fauna from Pishin. Records Geol. survey of India, XXXIV 1906, 12. oldal. 10*
