A Balaton tudományos tanulmányozásának eredményei I. kötet - A Balatonnak és környékének fizikai földrajza. 1. rész: A Balaton környékének földrajzi leírása, orografiája és geologiája. Függelék: A Balatonmellék palaeontológiája 2. kötet (Kiadja a Magyar Földrajzi Társaság Balaton-Bizottsága. Budapest, 1912)
Kittl Ernő: Adatok a triász halobiidái és monotidái monográfiájához
146 Adatok a triász Iialobiidái és Monotidái mono gr a fiájához. 86 Az originális példány subcycloidális alakú, 22'5 mm hosszú, 20'5 mm magas. Az egyenes zárosperem csak 6"6 mm hosszú. A körvonal a végeken tompa szöget képez. A leszálló ág az egyik oldalon domborúan, a másikon homorúan görbült. A Monotis típusokkal összehasonlítva az előbbi a kagyló mellső oldalának, az utóbbi a hátsó oldalának felelne meg. Az utóbbi a Monotis füllel analog kiképződésű. Ha azonban a búbtájat, továbbá a növekedési öveket tekintjük, akkor a fenti lelet mellső és hátsó oldalát fel kell cserélnünk. Ez esetben azonban a szóban forgó kövület nem Monotis, mert a Monotis-füllel analog szárny elől fekszik és nem hátul. Ez utóbbi orientális mellett szólnak: 1. A búb a jobb peremtől 11'9 mm-re van, míg a bal peremtől csak 10'6 mm-re. 2. A bal peremnek legnagyobb kihajlása magasabban fekszik mint a jobb oldalé. 3. A teknő legnagyobb magassága kissé a búbtól jobbra van, a körvonal tehát a perem legmélyebb pontjától a bal oldal felé lassabban emelkedik, mint jobb oldal felé. 4. A búb és a bordák mindinkább balfelé látszanak görbülni. A búb csúcsa fájdalom nincs meg. A díszítés megfelel OBERG leírásának; Monotis-szzvií; nem kell azonban elfelejtenünk, hogy egészen hasonló díszítés más génuszoknál is előfordul, így p. o. a Pecten-nél. Kár, hogy az originális példányon kívül nincs több anyagom belőle. Feltételezve, hogy a faji jellegek állandóan mindig ugyanazok, azt hiszem, hogy ez a faj nem Monotis. Sokkal több analógiát találok a Pseudomonotis-szal, a hová már TELLER F. is sorolta. Egyelőre azonban még nem sorolhatjuk ebbe a génuszba, különösen a mellső oldal fülének hiánya miatt. Össze lehetett volna még hasonlítani a Pecten, Aviculope den, Hinnites, Pseudohinnites stb. génuszokkal; de ez sem eszközölhető eredményesen, a míg a szóban forgó faj záros pereme elegendően nem ismeretes. Lelőhely: Spitzbergen, Eisfjord, Svarta Klyftan közelében egy alsó szintben Posidonia-v al. Monotis subcircularis GABB. 1864. W. M. GABB : Geolog. Survey of California; Palaeontology I. k. 31. old., 6. t. 29 és 29a. ábra. Az ábrán a Monotis általános jellemvonásai láthatók, a teknő kissé magasabb és rövidebb mint a Monotis salinaria-é és a leírás szerint 40 — 50 radiális bordája van (az ábrán csak 37), melyek váltakozó vastagságúak és finom pikkelyes, konczentrikus vonalak által kereszteztetnek. Ez a faj GABB szerint a Monotis salinaria-hoz áll közel, tőle alakja által tér el. Lelőhely : Nevada és California. Monotis salinaria BRONN. X. tábla, 1—6. ábra. 1830. Monotis salinaria BRONN in Jahrb. v. Leonhard u. Bronn, I. k. 279. old, IV. t. 12. ábra. 1 1834—1840. Monotis salinaria GOLDFUSS : Petrefacta Germaniae. II. k. 139. old. 121. tábla, 2. ábra. 1834—1840. Monotis inaequivalvis GOLDFUSS : i. m. 140. old. 121. tábla. 2a. ábra. 1 Megjegyzendő, hogy BRONN-nak ugyanakkor publikált Monotis inaequivalvis-a egy meghatározhatatlan héjrészietet ábrázol, míg ugyanazon faj későbbi ábrája GOLDFUSS Petrefacta Germaniae-ban határozottan Monotis-1 ábrázol.
