A Balaton tudományos tanulmányozásának eredményei I. kötet - A Balatonnak és környékének fizikai földrajza. 1. rész: A Balaton környékének földrajzi leírása, orografiája és geologiája. Függelék: A Balatonmellék palaeontológiája 2. kötet (Kiadja a Magyar Földrajzi Társaság Balaton-Bizottsága. Budapest, 1912)
Kittl Ernő: Adatok a triász halobiidái és monotidái monográfiájához
142 átterjed: Közvetlenül a záros peremen még egy keskeny, egészen sima héjrészlet van, mely kissé kidomborodik. Az eddig ismert halobiidák közül az Enteropleura Giimb e H-n kívül a dalmácziai Daonella lamellosa hasonlít leginkább az Enteropleura Bittneri-hez. Ennek a két fajnak alakja, díszítése és hátsó fülének kiképződése igen hasonlóak; lamellás konczentrikus díszítésük majdnem megegyező, míg a Daonella lamellosa radiális skulpturája csak igen gyengén van kifejlődve. Az Enteropleura belső radiális lécze a Daonella lamellosa-x\éA valószínűleg hiányzik. Az Enteropleura Gilmbeli MOJS. az Enteropleura Bittneri-Xö\ igen gyengén kifejlődött felületi díszítése által lényegesen eltér. Lelőhely: Az Enteropleura Bittneri eddig csak a gross-reiflingi Rahnbauerkogel kagylómeszéből és a pernitzi Leimweggraben ugyanazon rétegeiből ismeretes. Genus Dipleurites KITTL n. g. Ezt a génuszt a Daonella Bergeri néven leírt fajra alapítom. Alakja egy kissé egyenlőtlen oldalú, kívül finoman bordázott Daonella-ra emlékeztet, belső oldalán a búbtól kiinduló két ferde lécz van. Ezeknek a léczeknek helyzete egészen más mint az enteropleurák belső héjléczének. Az előbbiek a záros perem közelében vannak, az utóbbiak pedig a héjközép felé irányulnak. A Dipleurites-nél csak a külső alak mutat a Daonella-voA való rokonságra, míg már TORNQUIST 1 megjegyezte, hogy a Daonella Bergeiá léczei éppen úgy mint a Pecten-nél és az Avicula-nál a búb felé konvergálnak. Dipleurites Bergeri (MOJS ) 1866. Halobia Bergeri v. S EEBACH : Zeitschr. d. d. Geol. Ges. 7. oldal. 1868. » » K. v. S CHAUROTH : Verh. der k. k. G. R.-A. 403. oldal. 1869. Halobia Moussoni F. SANDBERGER : Üb. d. Äquiv. d. Muschelk. in den Südalpen; Neues Jahrb. f. Min. etc., 211. oldal. 1874. Daonella Bergeri E. v. Mojsisovics : Loc. cit. 12. oldal, I. t., 1. ábra. 1903. » » A. T ORNQUIST : Die Daonellen d. deutschen Muschelkalkes; Neues Jahrb. für Min. II, 83. oldal, I. t., 3. és 4. ábra. Ezt a finoman bordázott, félköralakú, meglehetősen szimmetrikus fajt legelőször MOJSISOVICS írta és rajzolta le pontosabban. TORNQUIST A. megmutatta, hogy két belső héjléczczel bír, melyek a búb felé konvergálnak (ha a peremen levő megvastagodásokat, melyek ezekkel a léczekkel szemben a záros peremen feküsznek, hozzászámítjuk, akkor két pár ilyen belső léczet kapunk). Ezen jelleg következtében ez a faj teljesen izoláltan áll. A belső skulptura valószínűleg analog avval, melyet a Himalayából való Halobia comata és a hozzá közel álló dél-tiroli alakokon láthatunk. Közelebbi vonatkozások nem ismerhetők fel. Lelőhely : A Dipleurites Bergeri eddig csak a coburgi főkagylómész cycloideses rétegeiből ismeretes. 1 Neues Jahrb. f. Min. etc. 1903, II. k., 89. oldal.
