A Balaton tudományos tanulmányozásának eredményei I. kötet - A Balatonnak és környékének fizikai földrajza. 1. rész: A Balaton környékének földrajzi leírása, orografiája és geologiája. Függelék: A Balatonmellék palaeontológiája 2. kötet (Kiadja a Magyar Földrajzi Társaság Balaton-Bizottsága. Budapest, 1912)

Kittl Ernő: Adatok a triász halobiidái és monotidái monográfiájához

481 Adatok a triász Iialobiidái és Monotidái mono gr a fiájához. 86 Halobia (?) praesuperba KITTL n. í. VII. tábla, 15. és 16. ábra. A H. superba-vA sok tekintetben jól megegyezik, bizonyos sajátságaiban azonban elüt tőle. A bordák nem törnek meg, bár egy a megtörési övvel analóg barázda átmetszi őket, elől egyenesek, hátul meghajlottak. Elől és a középen osztatlanok, elől szélesebbek, a középen keskenyebbek, ez után a bordák meghajlása következtében erősen kiszélesedett szektor következik, belől egyenlő, finom, hátul egyenlőtlen, egymástól távolálló bordákkal. Ezekhez hátul egy szintén kiszélesedett háromszög csatlakozik, egyenlőtlen, hullámos bordákkal. A hátsó záros perem felhajlott. Mellső fül eddig ismeretlen, valószínűleg kicsiny. A hátsó oldal bordái előrefelé görbültek, ez a görbület, folyton kisebbedve, a héj középig folytatódik és a mellső bordáknál egészen eltűnik. Lelőhely: Ez az alak a Feuerkogel karni meszeiből származik (Langmoosalpe és Teltschen között). Halobia superba MOJS. VII. tábla, 17. és 18. ábra. 1874. E. v. MOJSISOVICS: Üb. d. triad. Pelecyp.-Gattungen Daonella und Halobia; Abh. d. k. k. G. R.-A. VII. k., 2. f., 30. old., IV. t., 9 és 10. ábra. A teknők ferdén tojásdad körvonalúak, a középvonalban vagy kissé mögötte a legmagasabbak; az erősen domború búb a mellső harmad előtt vagy mögött van. A radiális bordák közepes szélességűek, legömbölyítettek, egyszer osztottak, hátul keskenyebbek; hátul a záros peremig, elől a fülig érnek. 15—16 mm. teknőmagasságban egy határozott törési öv látható, melyre 1—2 elmosódott öv következik. A záros peremek közelében úgy elől mint hátul a bordák megtörés nélkü haladnak el egy növekedési csíknak megfelelő törési barázda felett. A fül aránylag nagy, egy széles füldudorra és egy peremi részre különült, a hátsó háromszög nincs élesen elhatárolva, csak kissé domború vagy egész lapos. A H. superba-t a H. rngosa-tól bordái által lehet megkülönböztetni, melyekegészen a búbig érnek és a külső oldalon csak hátul hullámosak. Ez a faj sok sajátsága révén a H. intermedia és a H. fluxa-hoz csatlakozik, a mennyiben a bordák hullámos lefutása és megtörtsége igen változó és a bordák már a búb szomszédságában kezdődnek, ennélfogva épp úgy mint a H. intermedia esetében, a kisebb példányok nehezen határozhatók meg, ha magánosan lépnek fel. Lelőhelyei: MOJSISOVICS a vordersandlingi tropiteses rétegeket említi. A Salzkammergutban több más helyen is megtalálták, így például a Raschbergen Goisernnél, a hol a fent említett rétegek sok kövületet tartalmaznak. Ezenkívül még Squaw Creekről (Shasta County, California) ismerjük. Ezeken kívül HYATT A. és SMITH PERRIN több californiai lelőhelyet sorolnak fel.

1 Mint új, általam felfedezett termőhelyet a glamoci boszniai tropiteses rétegeket kell említenem. 1 Journal of Geology II. 602. old. és III. 274. old. — V. ö. még MOJSISOVICS : Verh. der k. k. G. R.-A. 1896, 346. old. g*