A Balaton tudományos tanulmányozásának eredményei I. kötet - A Balatonnak és környékének fizikai földrajza. 1. rész: A Balaton környékének földrajzi leírása, orografiája és geologiája. Függelék: A Balatonmellék palaeontológiája 2. kötet (Kiadja a Magyar Földrajzi Társaság Balaton-Bizottsága. Budapest, 1912)
Kittl Ernő: Adatok a triász halobiidái és monotidái monográfiájához
132 Halobia fallax MOJS 32. ábra, VII. tábla, 20. ábra. 1874. E. v. MOJSISOVICS: Üb. d. triad. Pelec.-Gatt. Daonella und Halobia\ Abh. d. k. k. Geol. R.-A., VII, k., 2. f., 29. old., V. t., 5. és 6. ábra. MOJSISOVICS szerint a fiatalabb példányok a H. norica-hoz hasonlítanak, ez azonban nem nagyon találó. Az originális típusok termőhelyéről nagyobb példányok csak töredékekben kerültek elő. A teknők körvonala többnyire kissé ferde (a két típus e tekintetben eltérő), a búb mintegy a mellső harmadig nyomult előre, a bordák aránylag szélesek és laposak, többnyire egyszer osztottak és párosan állnak, néha a hátsó negyed peremén csoportosan állnak, az elválasztó barázdák keskenyek. Fiatal példányokon a záros peremek közelében a bordák eltűnnek; idősebbeken, bár gyengén kifejlődve, a bordák a záros peremekhez közelebb végződnek. 12 111111. teknő-magasságban a bordák egy mély növekedési barázda mentén megtörtek ; a teknő hátsó felén levők már a fő megtörési öv előtt homorúan előre görbültek. A fül jól kifejlődött és osztott. A tetőalakú füldudor fölött egy példányon a perem felől egy keskeny háromszögalakú sáv iktatódik be, melyet felül a perem határol és nem ér a peremig. A hátsó háromszög domború, gyenge bordák díszítik. A domború háromszöget ujabb leletek szerint egy mélyebb, a záros peremhez közelebb fekvő radiális barázda két részre osztja. A háromszög bordái gyengén hullámosak, a mely Halobia cf. fallax Mojs. a wocheini Uratavölgy sötét sajátság itt feltűnőbb, mint a bordámeszeiböl. Gyűjtötte T ELLER F. (Term, nagys.) Erede- R 0n, melyek csak ritkán görbültek. tije a wieni földtani intézetben van. AR s up e rba MoJS. és a H. fallax MOJS., az előbbi subbulatusos rétegekből, az utóbbi szürke nóri meszekből, egymáshoz nagyon hasonlítanak. MOJSISOVICS ezért a kettő közti különbségeket nem is emelte ki. Leírása szerint a H. superba búbja domborúbb, bordái változatlan szélességben hátul a záros peremig, elől a fülig érnek, míg a H. fallax bordái a záros perem közelében többé kevésbbé eltűnnek. Ehhez járul még az a körülmény, hogy a H. superba bordái erősebbek és a háromszögletű area külső felében feltűnőbben hullámosak. Végül még fontos jellemvonásnak tekinthetjük a hátsó háromszög domborúbb voltát a H. fallax-nál. A H. fallax-hoz igen közel állnak még a II. Maximiliani és a H. superbescens. A köztük fennálló különbségekről később fogok szólni. A H. fallax-hoz igen közel álló alakot gyűjtött TELLER F. a Wocheinben (Uratatal, Tominscheksteig), szürke mészben (32. ábra). Ezek a példányok nagyon emlékeztetnek még arra a H. flux a példányra, melyet BITTNER A. «Lamellibranchiaten der Trias» czimű munkájában (Abh. d. k. k. Geol. Reichsanstalt, XVIII. k. 1. füzet)
