A Balaton tudományos tanulmányozásának eredményei I. kötet - A Balatonnak és környékének fizikai földrajza. 1. rész: A Balaton környékének földrajzi leírása, orografiája és geologiája. Függelék: A Balatonmellék palaeontológiája 2. kötet (Kiadja a Magyar Földrajzi Társaság Balaton-Bizottsága. Budapest, 1912)
Kittl Ernő: Adatok a triász halobiidái és monotidái monográfiájához
128 Adatok a triász Iialobiidái és Monotidái mono gr a fiájához. 86 A H. intermedia és a H. flnxa közt szoros kapcsolat van. Egy különbséget különösen ki kell emelnem, mely a bordák fő megtörési övének a búbtól való távolságában rejlik, ez a távolság a H. fluxa-ná\ kisebb, mint a H. in terme dia-nk\; a középsíkban mérve a st-cassiáni H. flnxa példányokon ez a távolság 11 —13 mm., a H. intermedia-n 13 5—26 mm. Oty H. fluxa példányokat is láttam, melyeken nincs főtörési öv, ellenben hullámos bordacsoportok láthatók. A fenti megfigyelések alapján arra gondolhatnánk, hogy a H. intermedia-x\ a bordák megtörése a geologiailag idősebb héjakon először a peremen mutatkozott, a phylogenetikailag fiatalabb héjakon a búb felé haladt. Ezen szempontból az északi triászban előforduló H. Zitteli a H. intermediahoz úgy aránylik, mint a H flnxa, miután az északi fajnál a fő törési öv a búbhoz sokkal közelebb van. Teljes biztonsággal a következő állapítható meg: Az egész anyagban oly (többnyire kisebb) példányok is vannak, melyeknek egyenes, meglehetős széles bordáin törés nem észlelhető. Ezekhez oly példányok csatlakoznak, melyeken egy külső növekedési övben, és pedig először hátul, a bordák megtörnek. Ezeket a példányokat minden elképzelhető átmenet köti össze olyanokkal, melyeken több törési öv van és végül olyanokkal is, melyeken hullámos bordák vannak. Ez utóbbiak képviselik az igazi H. inter me dia A. A H. vixaurita, H. Haberfelneri és a H. intermedia egy mutáczió-sorozatot képviselnek tehát, melyen a bordák megtörésének fokozatos kifejlődését jól észlelhetjük. A mutáczió-sorozatnak ezek a tagjai Gross-Reiflingnél az aonpalák alatti padokban, továbbá Lunznál a polzbergi Schindelberggrabenen és Kogelsbachnál a Hintertalban találhatók. Lelőhelye: A valódi H. intermedia eddig csak Gross-Reiflingről és Lunz mellől a polzbergi Schindelberggrabenből ismeretes. Halobia fluxa (MOJS.) 1874. Daonella fluxa E. v-, MOJSISOVICS: Üb. die triad. Pelecyp.-Gatt. Daonella und Halobia; Abh. d. k. k. Geol. R.-A., VII. k., 2. f., 16. old., I. t. 14. és 15. ábra 1895. Halobia fluxa A. BITTNER: Lamellibranchiaten der alpinen Trias; Abh. d. k. k. G. R.-A., XVIII. k., 1. f., 79. old, IX. t„ 27—29. ábra. 1908. Halobia fluxa E. K ITTL : Triasbildungen der nordöstlichen Dobrudscha; Denkschr. d. Wien. Ak. d. Wiss., 81. k., 484. old. MOJSISOVICS által lerajzolt originálisok egyikén (15. ábra) a halobia-fül kezdete jól látható. Kár, hogy a fülnek külső, nagyobb fele letört. Az ábrán a fül nincs feltüntetve. MOJSISOVICS leírása homályos, fülről nincs szó benne. BITTNER ismerte először fel a fület és jobb megtartású példányok ábráját közölte. Joggal jegyzi meg, hogy a Halobia fluxa igen közel áll a H. rugosa-hoz, oly szintben is fordul elő, mely az utóbbi faj szintjétől csak lényegtelenül különbözik. A H. fluxa és a H. rugósa körvonala és búbjuk helyzete teljesen megegyeznek; a H. fluxa kissé magasabb. A bordák azonban eltérő sajátságokat mutatnak. Míg a H. rugosa-n gyengébb, gyakran hullámos, messzemenő bordák vannak, melyek csak egy megadott növekedési övben kezdődnek, addig a H. fluxa bordái és bordaközi barázdái kisebb számúak, erősebbek és közel a búbig érnek. A bordák többnyire párosak, a hátsó háromszögön finomabbak és egyenletésebbek. Egy barázdaszerű
