A Balaton tudományos tanulmányozásának eredményei I. kötet - A Balatonnak és környékének fizikai földrajza. 1. rész: A Balaton környékének földrajzi leírása, orografiája és geologiája. Függelék: A Balatonmellék palaeontológiája 2. kötet (Kiadja a Magyar Földrajzi Társaság Balaton-Bizottsága. Budapest, 1912)
Bittner Sándor: Bakonyi triasz-brachiopodák
Bu kunyi tria,sz-bra chio podák. 43 odanőtt, a kis teknője pedig lapos kúphoz hasonlít Mind a két teknőnek van areája és pedig a kis teknő areája csak kevéssel alacsonyabb, mint a nagy teknőé. Az area-felületek közös alapja l 2/ 3 mm.-nyi, a nagy teknőnél az area magassága kitesz 2 mm.-t, a kis teknőnél pedig l 1/ mm.-t. Az area-felületek teljesen síkok, a deltidium-képződésnek minden nyoma nélkül ; felszinöket pedig az alappal, illetőleg a zárósperemmel párhuzamosan futó növedékvonalak borítják; itt-ott, de különösen a kis teknő areáján e vonalakra és a zárósperemre derékszögben álló vonalak is helyezkednek. A kis teknő areája felér egészen a teknő búbjáig. — Különben a héj külseje meglehetősen sima, eltekintve egynehány növési gyűrűtől, a melyek kivált a kis teknőn jelentkeznek sűrűbben és élesebben. A kis teknő felülete ezenfelül elég durván és sűrűn pontozott, míg a nagy teknőé, kivéve areáját és a comissura széleinek az area közelébe eső részeit, majdnem teljesen sima, illetőleg pontozatlan. Miután a teknők nem záródnak teljesen, látni lehet, hogy a héj elég vastag és belül durván szemcsézett (V. tábla, 2. ábra, a Seeland-alpról való példány'). A veszprémi thecospirát ezen déltiroli fajtól specificus szempontból elválasztani nem tartom indokoltnak. A IV. tábla 72. ábráján látható alak már csak lényegtelen dolgokban tér el. Méretei a következők: A déltiroli alak mintájára ezen példány kis teknője is domború és e teknő búbját a záros peremtől egy jól kifejlődött area választja el. A nagy teknő búbját egy igen érdes és egyenetlen tapadás-felület metszi le A nagy teknő areájának alapján a középtájon egy gyenge bemetszést látunk a kis teknő zárnyúlványának befogadására. -- Ezen area teljesen egyenes, alapján jelentékenyen szélesebb, mint a déltiroli példány megfelelő areája és a deltidium-képződésnek minden észrevehető nyoma nélkül való. A kis teknő areája nem áll merőlegesen a nagy teknő areáján, a mint azt sok Thecospira-ná\ láthatni, hanem ezek igen tompa szögletben ütköznek egymáshoz, a mit a déltiroli példányról is mondhatunk. A kis teknő búbja igen tompa és gyengén kifejlett. Felületi sculpturát e példányon, eltekintve egynehány növedék-gyűrűtől, nem találunk. Több, Veszprémből azóta érkezett példány azt mutatja, hogy a kis teknő felülete durván pontozott vagy ránczos vala. E példányoknál a tapadási felület és az általa feltételezett alak a nagy teknőnél jelentékeny különbözőségekre utalnak, mint valamennyi Thecospirák-nál általában. Az area szélessége sem bizonyul állandónak ; különösen egy igen picziny példány van előttem, a mely e tekintetben, valamint az összalkatot illetőleg is a seelandalpi példányt rendkívül megközelíti s azért utólagosan ez utóbbi mellé (V. tábla, 3. ábra) lett lerajzolva. Az eddig leírt triaszkorú Thecospirák közül, az alakot illetőleg, leginkább hasonló hozzá a Thecospira discors m. (Abhandl. XIV, p. 69; rajza LAUBE : Sct.Cassianról írt munkájában, tab. XII. fig. 4 i, k); azonban ezen faj nagy teknőjének A nagy teknő hossza . A kis teknő hossza . 3 l/ 2 » 5 6 mm. A kis teknő szélessége . Az area alapja (hossza) . 37 3 » 2 ÍL » A nagy teknő areájának magassága A kis teknő areájának magassága
