A Balaton tudományos tanulmányozásának eredményei I. kötet - A Balatonnak és környékének fizikai földrajza. 1. rész: A Balaton környékének földrajzi leírása, orografiája és geologiája. Függelék: A Balatonmellék palaeontológiája 2. kötet (Kiadja a Magyar Földrajzi Társaság Balaton-Bizottsága. Budapest, 1912)
Bittner Sándor: Bakonyi triasz-brachiopodák
44 Bakonyi t viasz- bra, c hio]>odák. areáján domború deltidium-képzó'dményt találunk és kis teknője egészen a gyengén fejlett búbig elég erősen homorú. Sőt éppen a jól fejlődött areával felruházott kis teknő feltűnően domború volta különbözteti meg a Thecospira Andreaei nov. spec, alakot minden eddig leírt triaszkorú Thecospira-tói. Termőhelyek: Veszprémnél avasúti bevágás IV. és V. profiljától északra eső Vasúti erdőben, egy, a Spiriferina Lipo/di-tó\ teljesen elborított fekvetben ; a IV. profil melletti kőfejtő (hat példány); talán a veszprémi Jeruzsálemhegyis, ahonnan egy nagyon bekérgezett s alkalmasint szintén ide tartozó darab származik. Ezeken kívül a déltiroli Schluderbach mellett emelkedő Seeland-alpe. Thecospira (?) por recta nov. spec. IV. tábla, 73. ábra. Egy szokatlanul megnyúlt alaknak a nagy teknője van előttem, a melynek búbja szélesen lecsapott és rendkívül szabálytalan tapadási módról tanúskodik. Az area háromszögű, oldalt kevésbbé élesen határolt, alapja a középen ki van metszve, de pseudodeltidiuma elég világosan ki nem vehető. A zár fogai nagyon erőteljesek. A nagy teknő külsején egy gyenge középbarázda látszik, egyébként a teknő sima. A héj világosan pontozott. A kis teknő inkább domború lehetett, mint lapos. Ezen alak még leginkább a Spirifer bidorsatus KLIPST. (Thecidium vagy Thecospira!) alakjára emlékeztet, — egy rendkívül ritka cassiani fajra, a melyet én magam nem láttam, de a mely KLIPSTEIN leírásából és ábrájáról következtetve, a mi alakunkkal fajilag semmi esetre sem azonosítható. Termőhely : Veszprém, Cserhát a Koninckina Leonhardi társaságában. Thecospirella nov. gen. Ló cay i nov. spec. IV. tábla, 74. ábra; V. tábla, 4—11. ábra. Ezen nem kevésbbé érdekes fajból is csupán a nagy teknő egyetlen példányát ismertem az 1899. év tavaszáig; ezt a IV. tábla 74. ábrája mutatja. Ugyanazon év őszén azonban LACZKÓ D. tanár úr akkori küldeményéből sikerült ezen alakot nagyobb számú példányokban kiválogatni. A nagy teknő tőbbé-kevésbbé félkúp alakú és a tapadási felület nagyságához mérten jobban vagy gyengébben lecsapott. Ehhez igazodik az area magassága is, a mely igen erősen variál ; azonban a kimagasló pseudodeltidium mindig teljes szabályossággal fejlődik ki, akár alacsony, akár pedig magas areában fekszik. A pseudodeltidium alapja annyira széles, hogy tőle jobbra-balra az areának csak keskeny szeletei láthatók ; a mellett ezen alap gyengén kimetszett s e kimetszésbe a kis teknő magasan fekvő zárnyujtványa illeszkedik. A nagy teknő hátán egy majd jobban, majd gyengébben kifejlődött középbarázdát látunk, a melynek egy erős belső septum felel meg; a septum olykor áttetsző fényben kívülről is észrevehető. A nagy teknő e középbarázdája csak elvétve oly gyenge, hogy figyelmünket elkerülné ; ilyent demonstrál a IV. tábla 74. ábrája. A kis teknő lapos, alakja fedőszerű és többé-kevésbbé benyomódott. Parányi búbja alig domborodik ki és különben az oldalszögletek a záros perem mellett
