A Balaton tudományos tanulmányozásának eredményei I. kötet - A Balatonnak és környékének fizikai földrajza. 1. rész: A Balaton környékének földrajzi leírása, orografiája és geologiája. Függelék: A Balatonmellék palaeontológiája 2. kötet (Kiadja a Magyar Földrajzi Társaság Balaton-Bizottsága. Budapest, 1912)
Kittl Ernő: Adatok a triász halobiidái és monotidái monográfiájához
102 Adatok a triász Iialobiidái és Monotidái mono gr a fiájához. 86 mint magas, tehát épp olyan mint a H. Simonyz-nál). Két egymás mellett fekvő, füllel bíró példány közül (a fül mindkét esetben egy domború részre és egy laposabb peremi részre különült) az egyiken a füldudor mellett a H. Hoemesi-we\ fellépő kísérő bordák láthatók, a másiknál ez nem látható. 1 A bordák többnyire szabályszerűen kétszer osztottak, ritkábban háromosztatúak, a mellső fül alatt feltűnően legyöngülnek. A másodlagos bordák viszonylag szélesek (2. ábra Mojsisovics-nál). Az 1. ábrán (MOJSISOVICS) feltüntetett példány nagyobb, füllel nem bíró, hasonló körvonalú példányok töredékeit ábrázolja, a másodlagos bordák ezen sokkal számosabbak. A 2. ábra példányai díszítésüket tekintve, nagyon hasonlítanak a Sommeraukogel példányaihoz, azonban rövidebbek mint az 1. ábra Halobia halorica-\& Mojsisovics-nál. Ez körülbelül még egyszer oly hosszú, mint a milyen magas és a mint már megjegyeztük, számos másodlagos bordával bír. Ezt a példányt, mint a legelőször lerajzoltat, tekintem a Halobia halorica Mojs. Vörös alsó-noricumbeli R halorica alaptípusának, míg a 2. ábrát meszekből (bicrenatusos rétegek) Sandlingról, Goi- T T „ , . , , . , .. .... ~ , J , ... H. Hartschi-nak nevezem el. sern es Aussee kozott. (Term, nagys.) Eredetije a Wieni földtani intézet gyűjteményében van. Növekedési redőit és díszítését tekintve, a Halobia halorica típusával megegyezik egy a Sommeraukogel halványvörös meszeiből származó példány. Növekedési redői széles, megnyúlt alakra mutatnak, a bordák szélessége és megosztottsága a a H. halorica-éval megegyező, azonban kissé laposabbak; a hátsó peremig látszanak érni. Szifonális fül nem ismerhető fel A mellső fül keskeny és rendszerint két részre különült; a fül alatt egy kissé szélesebb szektor sima. Ezt a példányt nem tudom elválasztani a H. halorica-\ó\. Lelőhelyei: Én csak a sandlingi bicrenatusos (MOJSISOVICS szerint alsó-noricumbeli) rétegekből származó példányokat ismerem. MOJSISOVICS még a következő lelőhelyeket közli: Pötschenstein és Wallbrunn Halleinnél. 25. ábra. Halobia Hoernesi MOJS. 1855. Halobia Lommeli M. HOERNES: Gastropoden u. Acephalen d. Hallst. Schichten; Denkschr. d. Wiener Ak. d. Wiss., IX. k., 52. old., II. t., 17. ábra. 1874. Halobia Hoernesi E. v. MOJSISOVICS: Über d. triad. Pelec.-Gatt. Daonella und Halobia; Abh. d. k. k. G. R.-A. VII. k., 2. f., 33. old., V. t., 3. ábra. Körvonala kissé hosszabb magasságánál, búbja majdnem medián-helyzetű, bordái erőteljesek; kétszer négy-öt majdnem legyezőalakú másodlagos bordára oszlanak. A másodlagos bordák felül lekerekítettek, az elsődleges és másodlagos interkosztális barázdák nagyon mélyek és szélesek. A fül élesen dudorra és peremi részre külö1 Ez a jelleg itt feltétlenül egyéni, esetleges jellemvonás ; ennélfogva a Halobia Hoernesi-né\ is alig lesz használható,
