A Balaton tudományos tanulmányozásának eredményei I. kötet - A Balatonnak és környékének fizikai földrajza. 1. rész: A Balaton környékének földrajzi leírása, orografiája és geologiája. Függelék: A Balatonmellék palaeontológiája 2. kötet (Kiadja a Magyar Földrajzi Társaság Balaton-Bizottsága. Budapest, 1912)
Kittl Ernő: Adatok a triász halobiidái és monotidái monográfiájához
103 Adatok a triász Iialobiidái és Monotidái mono gr a fiájához. 86 nült; az első többnyire domború, alul, ritkábban felül is kísérő bordával bír. A peremi rész lapos vagy kissé domború. ROTHPLETZ szerint (Palaeontogr. 39. k., 94. rész) ez a faj a Daonella Lommelivel azonos, ez azonban téves, mert a D. Lommeli-nek soha nincs világosan kifejlődött füle, a mi a H. Hoernesi-né\ minden esetben látható. A két faj korbeli különbsége is már sejteti azok nem együvé tartozóságát. A Halobia Hoernesi originálisain erősen osztott, majdnem csoportokba különült bordák láthatók; az egyiken a mellső fül a MOJSISOVICS által leírt kifejlődésben látható (a füldudort felül és alól is egy éles borda kíséri). Ugyanazon lelőhelyről számos kisebb, de jól megtartott példány van előttemEzeken a bordák többnyire sokkal kevésbbé osztottak; az egyszerű füldudort nem kísérik bordák, még ha a bordák osztódottsága oly messzemenő is, mint az originálison. Két esetben nagyon primitiv, szélesen domború fület észlelhettem, csak a mellső peremen kifejlődött oszlási barázdával. Már most azon kérdés merül fel, vájjon a gazdagon díszített fül a Halobia Hoemesi-xe jellemző-e ? Igenlő esetben az előttem fekvő H. Hoemesi-hez nagyon hasonló példányt (csak a füllel bírókat veszem tekintetbe) a H. Hoernesi-iöX külön kell választanom és új néven elneveznem. Bármennyire nagy is ezen példányoknál a bordázottságbeli eltérés, ez jól csatlakozik a H. Hoernesi típusainál észlelhetőhöz; az elkülönítés alapjául csak a fülek különböző kiképződése marad. Ha az összes tulajdonságokat tekintetbe veszszük, a következő különbségek adódnak ki: Két példány gyengén osztott füllel bír; 13 példányon egyszerű füldudor és peremi rész látható, ezek közül egy erősen osztott csoportos bordákkal és megnyúlt alakkal bír (a H. lialorica-\\oz hasonlóan), a többinek egyszerűen osztott radiális barázdái vannak; egy példány gazdagon díszített füldudorral (típus) és kétszer osztott bordákkal bír. Ezekből három új alak következik, melyek a H. Hoemesi-hez szorosan csatlakoznak, de mégis önállóaknak látszanak; ezek a következőkép jellemezhetőek: Halobia Simonyi KITTL n. f. megnyúlt alakú, csoportos bordákkal és kettéosztott mellső füllel; Halobia Partschi KITTL n. f. kissé hosszabb magasságánál, kettéosztott mellső füllel, egyszerű füldudorral és szabálytalanul csoportosult bordákkal; Halobia Stapfi KITTL n. f. hosszabb magasságánál, tökéletlenül osztott mellső füllel és erőteljes, a háton csoportokba osztott bordákkal. Lelőhelye: Halobia Hoernesi eddig csak a Hallstatt melletti Sommeraukogel vörös alsó-norieumbeli meszéből ismeretes, a hol Didymites-Qkkel fordul elő. Halobia Simonyi KITTL n. f. VIII. tábla, 6. ábra. A teknők hosszúkásak^ másfélszer-kétszer oly hosszúak, mint a milyen magasak, a mellső fültől a hátsó peremig kétszer-háromszor megosztott csoportos bordákkal bírnak. A másodlagos bordák két-öt osztatúak. A bordacsoportokban nem egészen egyenlő erős bordák láthatóak. A mellső fül sima, viszonylag keskeny, mély barázdák által egy erősen domború füldudorra és egy kissé domború peremi részre
