A Balaton tudományos tanulmányozásának eredményei I. kötet - A Balatonnak és környékének fizikai földrajza. 1. rész: A Balaton környékének földrajzi leírása, orografiája és geologiája. Függelék: A Balatonmellék palaeontológiája 2. kötet (Kiadja a Magyar Földrajzi Társaság Balaton-Bizottsága. Budapest, 1912)
Kittl Ernő: Adatok a triász halobiidái és monotidái monográfiájához
95 Adatok a triász Iialobiidái és Monotidái mono gr a fiájához. 86 széles bordákon nem volna két gyenge barázda. Ilyen csoportbordák fellépését a D. cassiana-x\á\ is észlelhettem (v. ö. IV., 1. ábra). Bár a Halobia Charlyana típusos példányai széles, kevéssé osztott bordákkal bírnak, van egy varietás, mely erősen osztott bordákkal bír; másodlagos bordái keskenyebbek. MOJSISOVICS 4. ábrája ezen varietáshoz vezet (Raschberg). Lelőhelyei: Alsó-karni rétegekben Raschberg és Karlgraben Goisernnél, Steinberg (Ausseer Salzberg); én csak az első helyen találtam meg, ezenkívül a Breuningen (Ausseer Salzberg), továbbá a Balbersteinen Miesenbachnál (felső-karni ?); ARTHABER 1 a Feuerkogelról említi. Ide tartozik még talán a H. austriaca FRECH Zacatecasról, Mexicóból. 2 Halobia Bittneri KITTL n. f. 23. és 24. ábra. A teknők viszonylag kicsinyek, kissé ferde körvonalúak, kevéssel hosszabbak, mint magasak, elől keskenyebbek; a búb csak kissé áll előbbre. A legnagyobb teknőmagasság a közép mögött van. A növekedési redőkön kívül a díszítés mintegy 30 finom, közepes, egyszerű vagy kettéosztott radiális bordából áll, a melyek a záros peremek közelében kissé legyöngülnek. 23. ábra. 24. ábra. Halobia Bittneri KITTL n. f. világos karni meszekből, Bergstein, Landlnál (Stiria), gyűjtötte BITTNER A. (Term, nagys.) Eredetije a wieni földtani intézetben. A mellső fül egy tetőszerű vagy félkúpalakú dudorodásból áll, a melyhez a záros perem felé egy laposabb peremi rész csatlakozik. A hátsó háromszög gyengén bordás, nincs élesen elhatárolva, kissé domború. A H. Bittneri az ismert alakok között leginkább a H. Suessi Mojs.-hoz hasonlít, ennek azonban erősebb bordái vannak és rendesen nagyobb is. Lelőhelye: Bergstein Landlnál, világos karni meszekből. Halobia Jagelskyi KITTL n. f. VIII. t., 7. és 8. ábra. Körvonala tojásdad, a teknők viszonylag domborúak, a mellső fül egy erősen domború és széles dudorból áll. A bordák közepes szélességűek, szabálytalanul osztottak, a záros perem felé igen laposak. Ez a faj egyéni különbségeket mutat; melyek részben a mellső fül kiképződésére, részben a bordázottságra vonatkoznak. Körvonala és növekedési csíkja a Halobia Charlyana-xa emlékeztetnek, a fülek azönban eltérőek. A H. Jagelskyi radiális bordái többnyire osztottak, másodlagos bordái számosabbak és keskenyebbek, mint a Halobia 1 Lethaea geognostica. 2. kiadás, II. k., 1. r., Triász, 372. old. 2 Compte-rendu du Congr. Géol. Intern. X, Mexico, 1907, 331. old., I. t., 1. ábra.
