A Balaton tudományos tanulmányozásának eredményei I. kötet - A Balatonnak és környékének fizikai földrajza. 1. rész: A Balaton környékének földrajzi leírása, orografiája és geologiája. Függelék: A Balatonmellék palaeontológiája 2. kötet (Kiadja a Magyar Földrajzi Társaság Balaton-Bizottsága. Budapest, 1912)
Kittl Ernő: Adatok a triász halobiidái és monotidái monográfiájához
89 Adatok a triász Iialobiidái és Monotidái mono gr a fiájához. 86 Halobia subaustriaca KITTL n. f. VI tábla, 15-16. ábra. Fiatal stádiumában ezen alak a Daonella styriacakoz hasonlít. Idősebb példányokon a H austriaca-t jellemző széles, illetve hosszú alakot és a többnyire kétszer osztott bordákat látjuk. A Halobia subaustriaca-t jellemzi, hogy a mellső szektor bordái éppúgy osztottak, mint a többi szektorban. A mellső 'fül, éppúgy mint a H. austriaca-nál, egy keskenyebb -dudorodásra és egy szélesebb peremi részre osztott. Még nem állapítható meg, hogy ezen alak a H. austriaca mutácziója vagy variácziója-e. Lelőhelyei: A Feuerkogel (Kainisch és Teltschalpe között) és a Balberstein (Miesenbach) hallstatti meszeiben. Az előbbiek valószínűleg, az utóbbiak biztosan a karni emeletbe tartoznak, termőhelyként valószínűleg az alsókarni rétegek szerepelnek. Halobia austriaca MOJS. VI tábla, 11—14. ábra. 1874. E. v. MOJSISOVICS : Üb. d. triad. Pelec.-Gatt. Daonella und Halobia; Abh. der k. k. Geol. R.-A., VII. k., '2. f., 26. old., IV. t„ 1—3. ábra; V. t„ 14. ábra ? 1906. C. RENZ : Neues jahrb. f. Miner. I., 34. old. 1906. G. v. ARTHABER in Lethaea geognostica II., t. 45. t., 2. ábra. A teknő körvonala hosszabb magasságánál, néha kissé ferde ; a búb kissé a héj közepe előtt fekszik. A viszonylag széles és lapos fül a mellső záros peremet alkotja; a hátsó, többnyire domború háromszög felső pereme képezi a hátsó záros peremet, a mely kissé hosszabb a mellsőnél. A hátsó háromszög legnagyobb része a záros peremtől lefelé bordátlan. A bordák viszonylag szélesek, a búbtól különböző távolságra többnyire kétszer két, egyes példányokon azonban három, sőt öt másodlagos bordára oszlanak. Az elsődleges bordák közepén ennélfogva gyakran keskeny másodlagos bordák fekszenek. Rendesen a mellső bordák kissé szélesebbek és osztottabbak a többieknél. A bordák osztódottsága rendesen már a búb közelében kezdődik. A részbordák úgy a mellső, mint a hátsó záros perem felé keskenyednek. A bordázottság általában egyénenként nagyon változó; a szélesebb bordákon gyakran finom akczesszorikus csíkozottság lép föl A mellső fül vagy osztatlan vagy egy radiális barázda által megosztottt, miáltal egy többnyire keskenyebb, meglehetősen lapos, ritkábban domború földudorodás és egy szélesebb peremi rész válnak külön. Az osztóbarázda majd éles, majd lekerekített. Rendesen a peremen a legmélyebb és a legjobban kivehető, a búb felé ellaposodik, sőt el is tűnhet. Az egész fülön vagy csak a peremi részén előrefelé domború, sarlóalakú redők vannak, melyek a növekedési csíkokkal párhuzamosak. Ez a jellemzés MOJSISOVICS leírásától több tekintetben eltér. Azt találom, hogy a faj nagyon változékony vagy több mutáczióban ismeretes. A következőkben MOJSISOVICS originálisainak rajzaira, illetőleg magukra az originális példányokra hivatkozom : IV. tábla, 1. ábra, var. a): A bordák többnyire kétszer osztottak, két (a médián rész előtt fekvő) borda háromosztatú; egyes bordákon finom akczesszorikus bordák ülnek. A hátsó fül nagy, számos finom radiális bordával bír; mellső fül hiányzik.
