A Balaton tudományos tanulmányozásának eredményei I. kötet - A Balatonnak és környékének fizikai földrajza. 1. rész: A Balaton környékének földrajzi leírása, orografiája és geologiája. Függelék: A Balatonmellék palaeontológiája 2. kötet (Kiadja a Magyar Földrajzi Társaság Balaton-Bizottsága. Budapest, 1912)
Kittl Ernő: Adatok a triász halobiidái és monotidái monográfiájához
90 Adatok a triász Iialobiidái és Monotidái mono gr a fiájához. 86 VI. tábla, 2. ábra, var. b): A főbordák 2—5 osztatúak, helyenként akczesszorikus bordácskákkal, a hátsó fül alsó részében öt jól kivehető, a záros peremen három elmosódott keskeny bordával. A mellső fül osztatlan, csak néhány, a mellső peremről jövő rövid barázdával és hullámos redőkkel bír. IV. tábla, 3. ábra, var. c): A főbordák többnyire egyszer vagy kétszer osztottak, akczesszorikus bordákkal bírnak. A hátsó fül díszítetlen, a mellső fül osztatlan, a füldudor alól egy széles, felül (a záros peremen) egy keskeny bordával bír. V. tábla, 14. ábra, var. d)\ A mellső fül osztatlan, a füldudor nagy, alól széles radiális bordával bír. RENZ a görögországi olonos meszekből említi a H. austriaca-X; a H. insignis GEMM.-val összehasonlítva, azt találja, hogy legfeljebb a H. insignis nagyobb méretei és a konczentrikus növekedési csíkok határozottabb kifejlődése jöhetnének szóba, mint eltérések. Legyen szabad itt e két faj közti különbségekre rámutatnom : A H. austriaca bordái jóval szélesebbek és magasabbak, szabálytalanabbul osztottak. A mellső héjrészlet bordái szélesebbek és kevésbbé osztottak, mint a hátsó részletéi. A .hátsó záros peremen egy bordátlan vagy finoman csíkozott, domború háromszög látható, mely egy hátsó fülnek felel meg. A H. insignis-nek kétféle bordái vannak, ú. m. keskenyebbek, alacsonyabbak és erősebb, többszörösen megosztottak. A H. austriacanál említett különbségek hiányzanak. A bordák a hátsó záros peremig érnek; a hátsó fül hiányzik, a mellső fül is máskép alakult. Ezenkívül a két faj különböző rétegekben fordul elő: az első alsó-karni, a második felső-karni rétegekben. Ennélfogva kétséges marad, vájjon RENZ példányai tényleg a H. austriaca-boz tartoznak-e, a mi különben nagyon is lehetséges. FRECH zacatecasi Halobia austriaca-\a 1 a Halobia Charlyana MOJS. rokonságába tartozik. Lelőhelyei: A faj típusai MOJSISOVICS szerint a Raschberg (Goisern mellett) felső-karni szubbulátusos rétegeiből származnak. Ezenkívül felemlítendők : Pötschenstein a Hintere Sandlingalpenál, Rosenkogeln a Hüttenecknél, Hütteneckalpe, Balberstein és Steinbauerkogel Miesenbachnál, Wallbrunn és Rapoltstein Halleinnél. A Halobia austriaca-X BITTNER 2 a Tonionról Mariazellnél, SCHLOSSER 3 pedig a Dürrenberg meszeiről említi; én BITTNER hagenhegységi és BÖSE raschbergi gyűjtéseiben is láttam; olonos meszek Görögországban. Halobia bukovinensis KITTL N f 20., 21. és 22. ábra. Alakja kissé ferde, a H. ocevj ana-nä\ magasabb, a mellső fül határozottan vagy gyengén kifejlődött, egy barázda nyomaival. A bordák nem törnek meg, előbb nagyon szélesek, nagyobb példányokon 3—4-szer osztottak, gyakran csoportokban állók. A mellső záros perem (vagy fül) és a hátsó fül közelében legyöngülnek, az 1 Compte-rendu du Congr. géol. International. Mexico, 1907, 331 old., I t., 1. ábra. 2 A. BITTNER: Verh. der k. k. G. R.-A. 1888, 175. old. 3 M. S CHLOSSER in Zeitschr. der deutsch, geol. Ges. 1898, 356. old.
