A Balaton tudományos tanulmányozásának eredményei I. kötet - A Balatonnak és környékének fizikai földrajza. 1. rész: A Balaton környékének földrajzi leírása, orografiája és geologiája. Függelék: A Balatonmellék palaeontológiája 2. kötet (Kiadja a Magyar Földrajzi Társaság Balaton-Bizottsága. Budapest, 1912)

Kittl Ernő: Adatok a triász halobiidái és monotidái monográfiájához

88 Adatok a triász Iialobiidái és Monotidái mono gr a fiájához. 86 exczentrikusabb helyzetű búbbal bír, különben azonban a típushoz jól csatlakozik (BITTNER, 1. c. 23. á.). Ezen csoport többi alakjai közül a Halobia Artliaberi hasonlít leginkább hozzá, a következő különbségekkel : a Halobia Artliaberi kissé hosszabb, határozottan elkülönült füllel bír, bordái kevésbbé osztottak. Lelőhelye: A típusok St. Cassianról valók, a hol egy egész padot képeznek. Egy a Halobia Richthofeni-koz nagyon közel álló alakot BITTNER a Klausgragenből (St. Anton a d. Jessnitz nächst Scheibbs) ír le. (BITTNER loc. cit. 25. ábra.) 3. A Halobia austriaca csoportja. Az ide sorolt alakoknál a búb kissé előre álló helyzetű, a fül széles és többnyire osztott. A középen álló radiális bordák kevésbbé osztottak, mint az oldalsóak. Ide sorolom a következő alakokat: Halobia halilucensis KITTL sub austriaca KITTL austriaca MOJS. bukovinensis KITTL siciliana KITTL Halobia kwaluana VOLZ » varesensis KITTL » gracilis KITTL » subreticulata GEMM. » Suessi MOJS. Három alcsoportot különböztetek meg, melyek a H. halilucensis, a H. austriaca és a H. Suessi körül csoportosulnak. Az első egy magában álló alcsoportot képez, mely egy egyszerű osztatlan fül által tűnik ki. A H. Suessi alcsoportja két alakból áll. Halobia halilucensis KITTL. VI. tábla, 1 — 2. ábra. 1904. E. KITTL: Geologie d. Umgeb. v. Sarajevo; Jahrb. d. k k. G. R.-A , 53. k., 708. oldal. A teknők kicsinyek, kissé magasabbak hosszuknál, körvonaluk kissé ferdén hátrafelé meghosszabbodott, a búb kissé előretolt. A konczentrikus redők majd gyengébben, majd erősebben kifejlődöttek. A kevés radiális barázda már a búbtól néhány milliméterre kezdődik. A bordák nagyon szélesek, a középen a legszélesebbek, elől és hátul kissé keskenyebbek, a középsőek helyenként megosztottak vagy keskeny és keskenyebb borda-közbeiktatódásokat mutatnak. Hátul és többnyire elől is a záros perem közelében a bordák hiányzanak vagy legyöngülnek. A teknő viszonylag vastag, a záros perem megvastagodott. A mellső felső peremen egy keskeny, határozottan kiemelkedő, kissé tetőszerűen alakult fül látható. Ezen faj a legrégebben ismert Halobia, a fül alakja és különösen a ligamentumbarázda által kitűnően van jellemezve. Díszítése a Daonella paucicostata TORNQ. és a Daonella hungarica Mojs.-ra emlékeztet. Lehetséges, hogy a Halobia halilucensis már idejekorán elvált a DaoneUa-lövz'sXcA. Lelőhelye: Haliluci Sarajevónál, felső kagylós-mészből (bulogi vagy schreyeralmi rétegekből; csak az egyik példányon van halobia-fül.