A Balaton tudományos tanulmányozásának eredményei I. kötet - A Balatonnak és környékének fizikai földrajza. 1. rész: A Balaton környékének földrajzi leírása, orografiája és geologiája. Függelék: A Balatonmellék palaeontológiája 2. kötet (Kiadja a Magyar Földrajzi Társaság Balaton-Bizottsága. Budapest, 1912)
Kittl Ernő: Adatok a triász halobiidái és monotidái monográfiájához
87 Adatok a triász Iialobiidái és Monotidái mono gr a fiájához. 86 Halobia bosniaca KITTL n. f. V. tábla, 9. ábra. Ezen faj teknői tojásdad alakúak, közepes nagyságúak, szubszimmetrikusak, hosszúságuk és magasságuk aránya 4:3. A búb kissé előretolódott; 37 mm hosszú teknőknél a mellső héjrész 17 mm, a hátsó 19 mm hosszú. Az egyszerű vagy páros bordák közepes szélességűek, a záros peremek közelében annyira legyöngülnek, hogy elől egy keskenyebb, hátul egy szélesebb szektor bordátlan marad. Az interkosztális barázdák közepes szélességűek és mélyek. A mellső fül többnyire gyengén, helyenként azonban egész határozottan kifejlődött; kissé domború, osztatlan A záros peremek viszonylag rövidek. Ezen alak a Halobia styriaca-hoz csatlakozik, melynek szintén egyszerű füle van, de tőle eltérőleg keskenyebb, egyszerű, vagy egyszer osztott bordákkal bír. Erre való tekintettel a Halobia Arthaberi-\\ez áll közel, ez azonban viszonylag hosszabb, szélesebb bordákkal és keskenyebb interkosztális barázdákkal bír. Ez utóbbinál a bordák osztódottsága sem olyan határozott. A Halobia bosniaca-i más fajokkal is, nevezetesen a H. insignis-szel lehet összehasonlítani, itt azonban a különbség még nagyobb. így a H. insignis búbja sokkal exczentrikusabb helyzetű, alakja hosszabb, bordái osztódottsága előbbrehaladott, végül egy megosztott mellső füllel is bír. Lelőhely: Ezen fajt karni meszekben Halobia styriaca közelében, de más padban a Dragulac déli oldalán Sarajevónál gyűjtötte KELLNER 1891-ben. Halobia ? Richthofeni MOJS. 1873. Halobia cf. Moussoni LORETZ: Geogn. Beob. Neues Jahrb. f. Min., 364. old. 1874. Daonella Richthofeni E. v. MOJSISOVICS : Üb. d. triad. Pelecyp.-Gatt. Daonella und Halobia; Abh. d. k. k. Geol. R.-A., VII. k., 2. f., 10. old., 11—12. ábra. 1895. Daonella Richthofeni A. BITTNER : Lamellibranchiaten der alpinen Trias ; Abh. d. k. k. Geol. R.-A., XVIII. k., 1. f, 78. old., IX. t„ 22. (23. és 25. ?) ábra. A héj tojásdad, hosszának a magasságához való aránya 17 : 13 és 20: 17 között váltakozik, a búb kissé előálló (a hossz 1/ 1 7-ével). A legnagyobb magasság kissé a teknő közepe felé fekszik. A bordák a búbtól már néhány mm-re kezdődnek, kétszer osztottak és legyöngülve a záros peremekig tartanak. Az első kettéosztódás a búb közelében történik, a második az előbbitől közelebb vagy távolabb. A részbordák meglehetős keskenyek, számosak (60-ig), a záros peremek közelében szélesebbek és legyöngültek A fül többnyire határozatlan, úgyszólván teljesen osztatlan. Egy széles tetőszerű kiemelkedésből, a mely azonban bázisán nincs élesen elhatárolva, továbbá egy keskeny, lapos szegély részből áll. Ezen faj eddig csak tökéletlen példányokban ismeretes. A legtökéletesebb az, melyet BITTNER A. idézett művében a 22. ábrán közöl, ennek határozatlanul elhatárolt, széles tetőalakú füle van. BITTNER a következőket írja róla: «esetleg egv mellső fül látható. Miután a hozzá legközelebb álló faj, a Daonella styriaca MOJS. határozott, bár lapos füllel bír, azt lehet sejteni, hogy az ezen cassiáni alaknál szintén fellép». Csak az eddigi anyag tökéletlenségének rovására írható, hogy e tárgyban még nem tudunk többet. Én fenntartással a Halobia styriaca csoportjához sorolom. Egy BITTNER által a strassburgi egyetemi gyűjteményből lerajzolt példány
