A Balaton tudományos tanulmányozásának eredményei I. kötet - A Balatonnak és környékének fizikai földrajza. 1. rész: A Balaton környékének földrajzi leírása, orografiája és geologiája. Függelék: A Balatonmellék palaeontológiája 2. kötet (Kiadja a Magyar Földrajzi Társaság Balaton-Bizottsága. Budapest, 1912)

Kittl Ernő: Adatok a triász halobiidái és monotidái monográfiájához

75 A szabályszerű növekedési csíkok különösen jellemzik e fajt; hasonlók az enteropleurák-nál észlelhetőkhöz. Talán ezen utóbbi génuszhoz is tartozik. A rendelkezésemre álló anyag azonban elégtelen ennek az eldöntésére. Lelőhelye: SCHUBERT ezt a feltűnő fajt Dalmácziában, az Orlovicza lejtőjén, Plavnótól keletre gyűjtötte. 8- Izolált és lcétes alalcoLc. Daonella rudis KITTL. V. tábla, 6. ábra. Az eddig ismert Daonella-fajok egyikével sem egyezik. Gyenge, konczentrikus redőkkel díszített meglehetős erősen kiálló búbja van, mely körül még 4—5 erőteljes konczentrikus növekedési csík fekszik. A legkisebb csík sima. A másodikon erős, többnyire egyszerű, ritkán osztott, egyenlőtlen széles radiális bordák kezdődnek. A legszélesebbek a héj közepén vannak, elől és hátul a bordák általában gyengébbek és kissé egyenletesebbek. A sima búb bizonyos erős redőzettel bíró posidoniák-ra emlékeztet; a radiális díszítés alapján alig vonható valamely következtetés a hozzátartozóságot illetőleg, talán a Daonella Stuiü-hoz tartozik. Lelőhely: Felsőörs, sötétszürke meszek, melyek vagy a kagylósmészhez, vagy a Ceratites Reitzi szintjéhez tartoznak. Daonella sumatrensis VOLZ. 1899. Daonella stimalrensis W. VOLZ: Beitr. z. geolog. Kenntnis von Nordsumatra. Zeitschr. der deutsch, geol. Ges. 51. köt., 30. old., I. t., 2, és 3. ábra. Egy viszonylag kicsiny alak hosszú záros peremmel, melynek díszítése rendkívül emlékeztet a Halobia styriaca fiatal példányaira. Bár VOLZ nem talált Halobiafület rajta, ő is úgy vélekedik, hogy egy viszonylag fiatal alakról van szó. Még a Halobia Wichmanni-hoz lehet hasonlítani. Lelőhely: Északi Szumatra. Daonella sp. ind et. Veszprém mellett Alsóerdőről szürkésbarna, tömött meszekből egy Daonella töredékeit kaptam, melyeknek egyenlőtlenül kifejlődött növekedési redői, exczentrikus búbjuk és számos egyenlőtlen széles, radiális bordájuk van. A teknő kb. másfélszer oly hosszú, mint magas. Ez a példány azokhoz sorakozhatik, melyeket D. cf. Sturi néven neveztem meg. Talán ezekkel együtt a kagylósmésznek egy még nem ismert alakjára utalnak. Lelőhelye: Veszprém (Alsó-Erdő). Ide tartoznak Arácsról (Tamáshegy) és Petendi erdőről való példányok is.